"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.
A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten." ( Aranyosfodorka)
"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila
Nagyon így van!
VálaszTörlésEz így van!
VálaszTörlésFontos, hogy megértsük egymást. Embertársainkat, hozzátartozóinkat, rokonainkat. Hogy a "panaszkodás" mozgatórugója nem feltétlenül a negativitás, hanem a gondolatoktól való szabadulás, felszabadulás. Hogy olykor a hallgatás nem érdektelenség, hanem elmélyülés, erőgyűjtés. Hogy fontos egy-egy beavatkozás, műtét után a lelki feldolgozás, hogy nem kezdődhet azonnal úgy pörögni az élet mint annak előtte stb.
VálaszTörlés😍🤗 jó megállapítás.
VálaszTörlésEz így igaz!
VálaszTörlésEgyetértek!
VálaszTörlésNagy igazság, csak ritka az olyan barát akinek ellehet, vagy elmered mondni a problémákat.
VálaszTörlésLátod ebben teljesen igazad van...,csak honnan tudod,hogy ki az a barát, aki nem él vissza ....Ezt csak vagy hosszú hónap , vagy évek múlva tudod meg, ismered ki...de még igy is visszaélhet a bizalmaddal...
TörlésNem gondoltam, hogy ennyien írtok... Nagyon köszönöm...Azt gondolom, nagyon meg kell gondolni, kivel osztod meg a gondjaidat, vagy csak egyszerűen, beavatod a családi dolgaidba...Volt ez már többször is téma, igaz nem nálam...Egy biztos, nem árt óvatosnak lenni, nehogy hátba támadjanak...ez sajnos még a rokonoknál is előfordul!
VálaszTörlés