"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2020. szeptember 28., hétfő

Kiruccanás 2.

 Vasárnap Orfűi  kiruccanás után, hamar jött a következő séta, de elég későn  indultunk, és tudtuk, csak egy séta a tó partján, míg a  fiam, és a rokon lányka kenuznak. Nem is gondolná az ember, hogy ez a félkilós Saci is hogy tud húzni, mert mindenre kíváncsi, mindent meg kell nézni...mindent meg kell rágni. Ahogy a nap, bukott le, minden pillanatba, mást mutatott az égbolt.














látatok már ilyet ,?,,,nekünk nagyon tetszett..... én meg simogattam, hátha szerencsénk lesz, de nem lett









Teljes sötétbe, álltak neki jogázni a tavon  egy csoport tagjai, mindenki  egy deszkán...Tudom nagyon rossz minőségűek a fotók, de szerettem volna megmutatni...Nagy élmény, mert mintha csak árnyakat láttunk volna a sötétbe, ami igaz is...Azért vannak a víz közepében, hogy igazi csend legyen, ne mozogjon a víz, és ha beleesnek a vízbe, ne vágja el a kagyló a lábukat...
Ha többet szeretnél tudni, írd be a keresőbe hogy "vízijoga."..
Eszembe jutott milyen jó is volt, amikor jogáztam...és ami igaz is én  szőnyegen a szobába....













Mire letelt a kenuzás ideje, teljes sötétbe öltözött a környék...Mi jót sétáltunk, nézelődtünk...és az a csend és nyugalom...Ráadásul egyenlőre az volt az utolsó szép és kellemes idő.

2020. szeptember 24., csütörtök

Egy kis kiruccanás....

 Vagy 15 éve nem jártunk Orfűn...Hogy miért nem, igazából , nem is tudom...Foghatnám erre is meg arra is, mind igaz is lenne, de most hirtelen ötletből, és úgy gondoltam , most azonnali változás, kikapcsolás kell...Jól tudom a gondot nem vihetjük magunkkal, de egy kicsit talán jobb közérzetünk lesz...Azt  gondolom, hogy a képek nem adják vissza azt a szépséget, amit mi láttunk...A fotók a hazamenetellel kezdődik, mert ilyen szépséges fotók.... az én szememből...Igy újra és újra nézve, másnak csak sima fotók, de én minden kanyarnál ahogy felbukkant a fény, mintha egy mesebeli kapun léptem volna be...és egy álom világba találtam volna magam, és már jött is  az újabb fény., és újabb kanyar. Amíg nem értünk le a szerpentinen minden alkalommal próbáltam fotózni, ha nem jött szembe autó...









 Orfűn a kilátónál, de nem fent a kilátóba... gyönyörű látkép lehet, de mivel tériszonyom és víziszonyom van, kicsit mindig hátrább állok...








lovarda


és kenuzás hármasba...Saci semmitől sem fél... annyira aranyos...és a víz... csodás...




folytatása következik, mert  pár napra rá, újra Orfűre vitt utunk...

Köszönöm a figyelmet...