"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2020. december 30., szerda

Földrengés Horvátországba.

Kedden  ép  ebéd után nem sokkal , ültem a gép előtt, és egyszer csak egy olyan furcsa rosszullét szerűséges szédülés fogott el...de előtte végig futott az agyamon, hogy Alex támaszkodott a széknek, azért érzem ezt a furcsa jelenséget ,szólni sem tudtam, az első pillanatba, már szólt is a férjem, földrengés van, menjünk ki...Annyi erőm volt ,hogy a facéra írjam, hogy mozog a szék alattunk...Annyira a hatása alatt voltam, hogy még egy óra elteltével is remegtem, féltem , pánikoltam...El sem tudom képzelni szegények mit éltek át Horvátországban. Tőlünk 150 km-re. Borzasztó...Utána még utórengések is voltak, de azt már nem éreztük, mert talán kisebbek voltak, vagy mert kint voltunk...Magyarországon , majdnem mindenhol érezhető volt...Nem sokkal később, Verona, majd  Milánóba is földrengés volt.

Volt részem máskor is  volt  benne, csak másképp éltem meg... 1963  vagy 1964 volt, az az év, ami örökre megmarad bennem, gyerekfejjel, ép csak 7-8 éves voltam, a napközibe a  vécén ültem, amikor el kezdett mozogni minden, de főleg a vécé alattam...és kiabáltak a tanárok, terelték ki a teremből a gyerekeket..én akkor odafagytam...

A másik már nem volt ilyen félelmetes, mert feküdtünk az ágyon,ép akartunk felkelni ,mozgott a csillár, és a poharak kocogtak...De olyan korán történt, hogy senki nem hallotta akkor Pécsen, de mi korán keltünk volna...

Nem tudom tartogat e még valamit ez az év...


földrengésről videó

Köszönöm a figyelmet...

4 megjegyzés:

  1. Vera, mi csak megijedtünk, de az ottaniak, szegények.S képzeld én semmit nem éreztem, valószínű folyosón mentem, nem volt mi kilengjen. Én meg csalódott vagyok. Hát nek(ünk)em aztán semmi sem jó.

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom hogy én mit csináltam akkor. Kamaszkoromból emlékszem egy rengésre. Akkor azt hittem, össze fog dőlni a ház.

    VálaszTörlés
  3. Jaj Vera, nagyon sajnálom! El tudom képzelni az ijedtségedet, meg az utána következő lelkiállapotodat is. Szerencsére nem lett komolyabb bajotok!
    Istenem, mi lehet még most is Horvátországban! Szerencsétlenek mikor fogják ezt a lelkitraumát kiheverni!

    VálaszTörlés