2011. március 3., csütörtök

Mindennapi öröm

Macikánk minden alkalommal ilyen örömmel köszönt bennünket.Ezt akár percenként is eljátsza, nem nézi, hogy rendes ruhába vagy, játszósba vagyunk.Kitörő örömeit nehéz kivédeni mert ajtó nyílásra már a nyakunkba van, feldönt a súlyával bennünket.Kutyapuszi sem ritka.Minden kutyánkra "fátyolos"szemmel gondolunk vissza, de amit a Maci művel a szeretettével,azt nem könnyű egy mondatba leírni.Ha nagyon hiányzunk neki , ami nem ritka nála, egyszerűen fel áll az ablak párkányra, és be nézz.Ilyen goromba és durva kutyánk sem volt soha mint Ő, annak ellenére hogy kiskorába sokat pátyolgatuk, ölembe alucikált babusgatuk.Félnek is tőle.Az udvar már "csak " játékkokkal van teli, de volt időszak amikor "vihar vert" volt a területünk.A Cicát is letarolja szeretetével, amit őnagysága pofonokkal rendez le, mert támadásnak vesz.Sokszor menteni kell mert féltékeny rá és nem engedi be.
Posted by Picasa

1 megjegyzés:

  1. Kedvesek a kutyusok! Nekünk is van kettő! Bodri, azaz Bobo és Vilma! Hát kérlek már három éjjel , de érdekes ,hogy csak este 9 után ,olyan táncot ,cirkuszt csapnak , hogy képtelenek vagyunk aludni.
    Ma olvastam a neten, hogy 21 napig tart ez a bolondéria. Ma úgy keltem fel mint egy falhoz vert.
    Beleőrülök! De valahogy kibírjuk.

    VálaszTörlés