Kifejezetten utálom a ködöt, mert nem lehet tőle rendesen látni, hideggel és nyirkossággal párosul.
De ahogy a nap próbál áttörni a tejföl fehérségen, fényképezésre késztetett..
Amikor a köd felszállt...
/ ez a kép most látom kicsivel korábbi fotózáskor készült, a levelekből ítélve/
Már többször meséltem cica úgy követ mintha egy láthatatlan szállal lennénk összekötve...Mindig ott van ahol én,pár métere tőlem, és úgy mutatva, hogy nem is miattam van ott... Tegnap is így volt, a farakás mellett álltunk és beszélgettünk amikor is megfordulva láttam hogy... fénybe fordulva elég rosszul látok, csak fotóztam...
Mint kiderült egy időre "megmakkant" a telefon fényképezője, mert valószínű nem tetszett neki hogy a napba tekintve akartam fotózni... Szerintem így nagyon jól sikerültek a képek...
"" javítás ""utáni képek
Amíg a cicát fotóztam Maci féltékenyen hozta a játékát, ami egy palack volt anno, most" zörgőcsörő"
szép helyen laktok! a kutya és a cica is egyéniségek :)
VálaszTörlésNekem az tetszik, mikor a nap próbál áttörni a ködön, máskor nem lehet a napra nézni, de olyankor szép az az izzó korong a ködön keresztül :)
VálaszTörlésA cicád úgy ül ott a farakáson, mint egy (cica)királynő :))
Az állatkák viszik itt a prímet!
VálaszTörlésÉdesek a kedvenceid! :)
VálaszTörlésA ködöt én sem szeretem, főleg, ha gyalogolok, beleivódik a ruhámba, hajamba, lenyomja a füstöt, és mostanában nem tudom, mivel tüzelnek az emberek, de kegyetlenül büdös...
Szép fotók! :)
VálaszTörlésA köd mondjon le! :-) Én is azt mondom, hogy az állatkáid egyéní-
VálaszTörlésségek....jókat mosolygok mikor nézem a képeket róluk! :-)
Mondjon le:-D
Törlés