Mára..

Majdnem minden virágomhoz fűződik  egy történet, egy emlék...Valamikor, jó pár éve, még az "Index" barátikör idején kaptam egy nagyon kedves ismerősömtől, más virágokkal együtt...babusgattam,és minden évben örültem amikor nyílott, sokan megcsodálták, mert gyönyörű fehér, és vonzotta a tekinteteket..Olvastam, és mondták is, fagytűrő, minek kell minden évbe becipelni...Nos kint maradt, vesztemre, mert az idei tél az igazi tél volt, jó sok minuszokkal..viszont tavasszal nem hajtott ki... Rakosgattam, nézegettem, de csak nem indult be..Jött egy ötlet, hogy szedjük ki a vödörből, és amennyire lehet vágjuk vissza a gyökereit, nem veszítünk vele semmit..vagy kihajt, vagy nem...Már egy hónap is újra eltelt, semmi,,,, megse indult, öntöztem az üres vödröt..ÉÉÉÉÉÉéés egyszer csak a föld teteje először csak egy majd több helyen is kis dudorok lettek, majd zöld hajtások jöttek elő, nagy örömömre...Még ennyi bimbó sosem volt rajta mint most...igaz valami rágja, hiába a permetezés, de legalább van rajta virág...😄

❤❤

a mai nagy meleg  előcsalogatta a kaktusz virágját megint