Több mint 10 éves volt...Mint kis csincsilla bébi került hozzánk,Az unokánknál a csincsilla párnál született,először az anyósnál volt pár napig, de szegényke elvadult, így mi fogadtuk be...Szomorú most a társa...életünk része volt, mint a többi kedvenc...Hiányzik, mert ahogy a szobába beléptünk, már ágaskodva fogadott, segített takarítani is...kiugrált a kezünkbe, egy kis aranyos szelíd kis csiri ... volt...

Oh! A megszokott megszünt. A társának nehéz lehet!
VálaszTörlésMegviseli az embert egy kedvenc halála...együtt érzek Veled.
VálaszTörlés:(
VálaszTörlésÉletünk része, hiányozhat nagyon.
VálaszTörlésSzegényke :(
VálaszTörlésNem gondoltatok arra, hogy társat vegyetek neki ? vagy ehhez már öreg ? Nem ismerem ezt az állatkát.
VálaszTörlésNekünk voltak hörcsögeink, teknőseink, tengerimalackáink(is). Amikor elpusztultak, nagyon bánatosak voltunk. Sajnáltuk őket, mert nagyon hozzánk nőttek. Át tudom érezni, amit most te is érzel.
VálaszTörlésSajnálom. :-(
VálaszTörlésKöszönöm a megjegyzéseket..
VálaszTörlésNem gondoltuk hogy hozzunk új társat...Csirinek ez a kis Tádé már a második társa volt..Amikor hoztuk még bébi volt, de úgy ment a Csirinek, hogy kérdés volt maradhat -e..Azóta is ő volt a főnök...Tádé is már 5-6 éves, nem gondolom hogy eltűr egy másik csirit maga mellett..Sajnáljuk, de egy pár nappal előbb mielőtt a csirink elment Tádé agyvérzést, vagy valami hasonlót kapott kifeküdt és azt gondoltuk, most eljött a vég..Pár óra elteltével olyan volt, mintha nem is történt volna semmi...