Októberbe volt a 40 éves osztálytalálkozó,15 éve, ami nekem ép nem a legjobban sikerült, Nagyon készültem rá, nem csak hópihe és egyebek ,sütiket is készítettem...nem akarom ragozni, akit érdekel, itt van a bejegyzésem amit akkor irtam, csak később derült ki, mégsem tüdőgyulladássom volt, hanem lázgörcs..AZÓTA SE VOLTAM SEM LÁZAS, SEM HŐEMELKEDÉSEM . A műtétemnél is csak, 37,1 volt a lázam, vagy hőemelkedés..
Azóta is minden alkalommal elgondolkodom , ha egyedül élek...élnék e még... Mert se vérnyomást, se pulzust nem tudtak mérni még a mentősök se, és magamról se tudtam... Másnap reggel ébredtem fel, addig a megfigyelőbe voltam..Ennek kapcsán mindig mondom Ernőnek, milyen hálás vagyok hogy így vigyázott rám...Biztos nem volt könnyű helyzetbe...
ééés ami azóta is lelkembe van,.... hogy egyetlen egy embernek jutott eszébe, hogy másnap felhivjon hogy , mi van velem, hogy vagyok...Mindenkitől elköszöntem, annak ellenére hogy már ott is nagyon rosszul voltam...Azt hiszem ehhez már többet hozzá tenni nem kell... Vagyis igen,.............. hogy akármilyen osztálytalálkozó lesz, én biztos nem leszek ott...
Tartom pár emberkével a kapcsolatot azóta is...és ennyi..Idén lett volna 55 éve, hogy befejeztük az általános iskolát, senki nem szervezkedett...
JJa és amiért ezt most leirtam, tulajdonkép, 15 éves vagyok... és nem 70...
/ szeptember elején voltam 70 most meg 15/
http://veragondolatai.blogspot.com/2010/10/40-eves-osztalytalalkozo-helyett.html
:( Kemények a tapasztalatok. Csak egy dologról feledkeznek meg sokan: EMBERek vagyunk, bárki kerülhet bajba, akár egy pillanat alatt is. A bajba jutott lelkiállapotán, hogylétén: egy "hogy vagy?", "mi újság?" is sokat segíthet, de sokszor az is elég, ha felhívják.
VálaszTörlésBoldog születésnapot!
VálaszTörlés