Emlékezés...

 Nap nincs hogy ne jutna eszünkbe, ne várnánk... Harmadik éve hogy nincs velünk. Egy éves koráig, azt sem tudta hogy a keritésen át lehet mászni, fára se nagyon tudott mászni, mindig féltettük hogy leesik, viszont az üveg terasz tetején soha nem csúszott le...A folyosó ajtó, mindig úgy van csak behajtva, hogy tudjon kedvenc helyén a radiátoron feküdni, és ha akar lejöhet közénk... Hiányzik... de nagyon hallom még mindig hogy szól, oson, és várom hogy Alexet  átugorva az ölembe ugorjon... hogy kisér a sátrakba... Ezt csak az érti... aki benne van, milyen amikor egy kedvenc elmegy...A gyertya 6án neki égett... a szivünkbe mindig él...17,5 évet élt