....2020 tavaszi terítő../ablakdísz

Renulek mintája, a 10. körrel fejeződött be nálam...Először inkább   attól tartottam, hogy nagyon kevés lesz a fonal, közben nem gondoltam arra, hogy esetleg a keret amire megálmodtam,  a terítőhöz képes kicsi lesz..., szóval semmi nem úgy történt ahogy szerettem volna,  alulra semmi logó nem került, mert újabban a radiátoron fekszik a cica, és ha úgy tartja kedve az ablakba ül és nézelődik, hogy kint mi történik,és nem akartam esélyt adni, hogy esetleg a logóba kapaszkodik, vagy játszik vele, ahhoz  túl sokat dolgoztam a terítővel.A fotózás sem lett jó...de sajnos csak ennyire telt, hiába próbálkoztam többször is, esetleg valami más háttér dukálna, hogy lehessen jól látni...én már nem akartam újra levenni az ablakból...Ez legalább kész, és ...

 ablakdísz...de nem olyan, mint szerettem volna....ez az eredeti szín...színhű

Köszönöm a figyelmet...és a látogatást... vigyázzatok magatokra...

április 1-a frivolitás világnapja...

Minden alkalommal megemlékezzünk a frivolitás / nekünk hajócsipke/ világnapjáról..Tegnap ép csak a tojás aljának a pici csipkéjére telt az időmből..Á... nem valami nagy eresztés, de kész, és még tegnap este össze is dolgoztam, a nagyobbik része csipke előbb kész volt , csak várta a befejezést..
Kincse említette  egy régebbi bejegyzésemnél, hogy itt az ideje a tojás készítésének lassan...Nem mondhatnám, hogy bőkezű voltam-e téren...Ennyire telt,és nem vagyok biztos benne, hogy készül még...

 nos ez a kis "sapka " készült tegnap...

az idei tojás felhozatal hajócsipkével.

Köszönöm  a figyelmet, vigyázzatok magatokra!!

Hó után...

Két napig  maradt a hó, amit lehetett le is gyűrt rendesen, de ahogy elolvadt a hó, a növények újra lendületbe álltak, és az elfeküdt szárak maguktól felálltak, legalábbis a legtöbbje... Előre sajnáltam a kis tulipánjaimat, amúgy is szegények olyan mostoha körülmények között vannak, mert annyira vacak a földjük.Most ép a mindennapi fagyok miatt féltem őket, hisz annyira szeretem nézni őket,és akárhogy is a gyerekkorom jut erről is eszembe...Alig voltam 7 éves mikor apu  megálmodta hogy nekünk egy nagy kertészetünk lesz, ép csak beköltöztünk a félig kész házunkba..Innen számolva csak terjedt a területünk és benne a rengeteg virág, zöldség, gyümölcs, melegágyi  ágyak, üvegház...
Gyerekkorunkra rátette a bélyegét, meghatározta az életünket a nagy kert...
Hosszú-hosszú éveken át, még virágot sem kaptam  ajándékba, mert annyira utáltam, az összes virágot... Persze nem a virágok tehetek róla.. Nagyon sokszor jut eszembe,  milyen nehéz volt, akkor fogadkoztam is, hogy soha kertészet, soha semmi hasonló sem, aztán az élet mégis másképp alakult.
Persze az idő múlásával sok mindennel megbékéltem és a virágokkal is, és talán ép ezért szeretem annyira most már , mert mégis csak a szüleim jutnak sokszor eszembe.Mint most ép a tulipánról, mert akkor tájt nekünk volt a legkülönlegesebb tulipánjaink, mert apu, égről- földről olyan  színeket fajtákat szerzett be,  ami nagy csoda  volt, mint a fekete tulipán, papagáj tulipán és társai.Ráadásul, soha nem egy két darabról beszélünk ilyenkor..Mindig túlzásba esett, minden több ezernél kezdődött, segítség nélkül , sokáig munka mellett, a szülők és én az öcsémmel.
HÚÚÚ de elkalandoztam... szóval jó pár éve igyekszem, hogy pár darab tulipánom legyen...emlék gyanánt..

 mindenhol körbe van kerítve, mert ahova oda lép Alex, ott fű sem terem, és csak akkor megy a virágokon keresztül, ha nem látom...

Ahogy elkezdett kibújni, mintha a tyúkhúrt vetettem volna közé, nem gazoltam ki, nehogy sérüljön...

a hó így megnyomta a szomszéd kis sátrát, már alatta ki volt ültetve jó néhány zöldség palánta 

Köszönöm a figyelmet... vigyázzatok magatokra!