Az én "aranykezűm"...

Nem tudom, van -e olyan dolog,amit nem tudna megoldani, megcsinálni , kijavítani, megcsinálni. .IIIIIIIgaz.... van hogy éveket is kell várnom, de van hogy ahogy elmondom ,mit szeretnék...,mire gondolok,és  már látom a "kerekeket" működésbe lépni...
Nem szeretem, ha egy történetem túl hosszúra sikeredik, így megpróbálom rövidíteni a dolgokat...Véletlen találtam a facén .... mutattam, hogy milyen jó lenne, és vaj'! mi kerül annyiba....nnna nekem olyan sosem lesz... gondoltam.
Megint benéztünk a turkálóba és egyszer csak hozta az alap anyagot...aztán itthon tovább keresgélt, mert "üüüüüüüüüüüüügyi" semmit nem lehet eldobni, mert majd eccer  jó lesz valamire....Van még mit igazítani,csiszolni, festeni rajta, de már lehet látni mi készül, vagy inkább mi lett...és mire is használható..

Kíváncsi leszek, milyen lesz hímezni így...

/időzített bejegyzés/

                                                        gyors próbahimzés...

,,,,,,,

Megint eltelt  egy hónap, 7 hónapos lett Alex...
Most már minden nap történik valami.Minden áldott nap takarítunk, vagy szögelünk, vagy javítunk...Gondoskodik róla, ki ne maradjon egy nap se,hogy azt mondhassuk jól telt el a mai nap...
A kapu közelébe sosem ment, jöhettünk- mehettünk akár autóval, akár gyalog...A múlt héten, ahogy kivittük a konténert, ő másképp gondolta a témát, és  utánunk jött az utcára...Mikor szóltam rá, hogy hol van... uzsgyi, az országúton a forgalommal szembe elkezdett szaladni...Most, hogy a betakarítás ideje van, a kamionoktól a traktorig, kombájn,és  minden jármű megtalálható,  jó nagy hanggal, jó nagy forgalommal...Ez a galád, meg száguldott az autókkal szembe... Szerencsénkre ép kevesebb autó volt, meg egy tanulóvezető jött elől, így ő rögtön lelassított,én meg átbukdácsoltam az árkon, és utána loholtam...Szólongattam, ez meg csak ment..hiába hívtam... A nagy zajtól megijedt, és hátrafordult , amikor meglátott, addigra, már az út szélén guggoltam...így nagy örömmel hozzám szaladt...én meg átöleltem ezt a ronda disznófülűt, és addig hasaltam az út szélén vele, míg Apa nem jött a pórázzal...
Azét nem lett megdicsérve, most kapott először ki...Még pár óra elteltével is remegtem...
Éjjel a kennelt szedi szét, muszáj bezárnunk, mert félünk, hogy ellopják, a másik meg,  a fóliákban is képes lenne nagy károkat csinálni......A kennelt is már lebontotta...új dróttal javítottuk, mert magában is kárt tett... Most csend van és rend...ki tudja meddig.Szóval megvagyunk... növünk... szépülünk...Nem unatkozunk .. mellette...

Csak...

..mert nekem tetszik...Minden évben megyünk szivarkafa termését gyűjteni,  mert következő évben díszítésre használom..Természetesen a város sem maradhatott ki a fotózásból .Pécs madártávlatból és a Kertváros is szépen látszik...ma a szivarkafa  a fotóalany  többnyire.

 autóból fotózva..

Hétvégi kézimunka.

Más fajta kézimunkával voltam elfoglalva..Már nagyon ki voltam éhezve egy kis "kőtt" tésztához...Rengeteg diónk van... de mind a madaraké, annyira rossz...Így diós kalács kilőve... kakaósat meg nem akartam, mikor is beugrott olyan régen volt lekváros bukta...A mostani eltevőkkel sajnos folyik a lekvár... de ez az üveg lekvár elbújt...és igen csak régen készült, így nem folyt ... 
Nem sokáig tartott.. Horváth Ilona szakácskönyvből vettem a receptet mint mindig... bevallom nagy volt a kísértés, de az újtól mindig félek kicsit... Több pici fonott kalácshoz hasonlót kell sütni kalácstésztából, majd sütés után felvágni és vanilia pudinggal tölteni...Bizonyára ez is finom lehet...Nnnna majd legközelebb..Ezt a Neten olvastam

nem szoktuk porcukorral hinteni... viszont a kedvenc bögrém és a legkedvesebb  Vukos tányér...Számomra legszebb , legkedvesebb és a legeltaláltabb mese... és a készlet sem utolsó... akik megfestették...

azért böktem is párat...

egész nyáron döglődött a muskátli palántám... most kezd nyílni...