Az öt tujából , kettőt ki kellett vágni...Már nem most, de húztuk, halasztottuk... Nem csak az árnyék miatt..Legyünk őszinték... elég drága a fa kivágása...Persze én megértem... no de...Így a gyerek igérgette, hogy ekkor meg akkor jön, de mindig közbe jött valami, általában ép akkor tudott volna jönni, amikor ép véletlenül esett...éss akkor eljött a nagy nap... elfelejtettem még fotózni... annyira féltettem a gyereket...Nagyon imbolygott az a nagy létra...Mindig is tudtam, hogy nagyon ügyes, talpra esett gyerekünk van, nem szerettem dicsérgetni,hangosan mások előtt, ne hogy más megszóljon... de tény, hogy olyan nincs amit nem tud megcsinálni, megoldani...legyen az bármi...Tényleg jó, hogy nem Ernő állt neki, mert meg kell mondjam, több óvintézkedés is elmaradt volna, mert nem sokszor, még soha ilyen nagy fát nem vágott, viszont a gyereknek van sok mindenben gyakorlata..Legallyazás után darabokba kivágta, összevágta... minden simán ment, én viszont féltem... nekem halt már meg szakember ismerős aki ilyen munkákat végzett,,, és rádőlt a fa, ott halt meg...Szóval nem alaptalan volt a félelmem... Ellenőrzés is volt, de már csak akkor mikor a földön volt már minden, mert szeret Alex lábhoz feküdni, amikor dolgozunk...
Önkormányzat emberei másnap reggel elvitték az ágakat, polgármesterünk mindenkinek segít, csak szólni kell neki.
még egy fa beteg... de szerencsére csak a teteje..
Ezt az 5 fát, a többivel együtt Apu nevelgette, 40 éve mikor ide költöztünk, ..az 5 legszebbet szedte ki, már akkor sem voltak kicsik... zsiguli kombival hoztuk, a tető tartón, elő-hátul is jócskán kilógtak... De megeredtek, szépek lettek.
