"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2017. április 27., csütörtök

Együtt...

a  három kék madár.
Számomra nagy kihívás volt, de megérte...talán az az egy szívfájdalmam,vele kapcsolatban, hogy  nem arra hímeztem, amire a tervező megálmodta... Még így is volt, pillanat amikor úgy láttam, nem tudom befejezni...mégis nagy nehezen de sikerült az utolsó öltéseket is belebökni...Ilyenkor mindig vigasztalom magam, hogy örülök, hogy egyáltalán látom ..











2017. április 25., kedd

2017-es tavaszi terítő folytatása.../Renulek mintája/

Lassan , de haladok...Közben kényszer pihenőt is tartottam vele, mert szembe szálltam  a fizika törvényével, sikerült az ujjamat leverni, de olyan rossz helyen, hogy mindenbe elakadok, és sajnos  vérzik is...Valószínű a fonalat áthúztam a  seben, így a fonal is véres lett, vágnom kellett.szerencse, hogy magát  a terítőt, nem kentem össze....Még mindig elég nagy gond, hogy szépen sikerüljön eldugni a fonal végeket...Most már látom túl jutok ezen a körön is...

El vagyok maradva kicsit... nem válaszoltam a megjegyzésekre...kicsit összecsaptak a hullámok, de hamarosan pótolom...Addig is köszönöm....








Klematisz

Megint eltelt egy év... újra nyílik ez a korai szimpla rózsaszín,ami inkább hasonlít a vadrózsához, mint a klemátiszhoz...Már alig várom, hogy hozzon bimbókat,onnan számolva, minden nap megcsodálom, és mint a sztárokat fotózóm, míg az utolsó szirmát is le nem dobja...
Az ősszel az utolsó pillanatba lett megmentve, mert ép kivégezni próbálta  Alex, elrondítottuk egy kerítéssel, de legalább megmaradt.A másik három tővet sikerült csonkig lerágni, én elbúcsúztam tőlük.... de szerencsémre kihajtottak...lesz belőlük valami, majd kiderül...















védelem...
írisz mögött kihajtott a másik is...