kezelésen, is túl vagyok...Április közepén kezdtem, Egyszerre 10 kezelés lehet fizikoterápia, mágneságy és gyógytorna... az első kettő még csak elment, hisz egyiknél hanyatt a másiknál hason kellett feküdni, bár az elején az sem volt könnyű feladat számomra...Aki beteg, a legkisebb mozdulat se könnyű. A gyógytorna... az igen....Az első alkalommal, mikor a feladat, az volt hogy feküdjünk a matracra ami a talajon volt, gondolatom az volt, sarkon fordulok és eljövök, évek óta nem tudok le feküdni a földre, vagy letérdelni, alacsonyra ülni se, de volt számomra egy másik megoldás, hisz ágy is volt...és a bordás fal...Innen számomra mindig ez volt az én helyem. .Ahány gyógytornász, annyi féle volt a feladat is.. Volt aki csak felolvasta ami a gépen volt, a volt aki elmutogatta, volt aki velünk csinálta, aki nem jól végezte, annak segített..Ez idő alatt sok embert ismertem meg, , közös volt a probléma...Bevallom sokszor alig vártam , hogy vége legyen a tornának... utána alig tudtam a kocsiig is elkúszni...Mindenki csinálta a dolgát, egy rossz szót nem lehet szólni a kiszolgáló személyzetre...
Mikor lejárt a kezelés, már meg volt az új időpont a z orvoshoz, hogy valahova máshova küldjön el, mert biztos ott, ahol annyira fáj és indul minden, más baj van. De meg se hallgatott igazából a drnő, akkor még egy kezelést felirt.. A gyógyszerek is elfogytak, de bizony nem lehet már többet felírni... ennyi...Kérdeztem, akkor ez most hogy lesz, nem kívánom senkinek ezeket a fájdalmakat...nna akkor írok fel, de próbálja meg, nem beszedni.. mert több kárt csinál, mint használ...Szóval kiváltottam, de tényleg nem vettem be, inkább újra az Algopyrint kezdtem szedni ..és újra kezdtem a terápiát....Újabb új embereket ismertem meg, és régi nagyon kedves ismerősökkel találkoztam...Tehát, nem vagyok egyedül a bajommal, sajnos ez a korral is jár, bár nagyon sok fiatal is járt kezelésre. Igy teltek a hetek, hónapok..... Pont a déli időszakba mentünk , íigy volt csak időpont, meg nekem Ernőhöz is kellett igazodnom, hisz neki sok munkája volt, mielőtt elvitt engem..., egy kicsit se fáztunk...Közben elkezdték intézménybe a felújítást, és a légkondikat javítani, újakat felszerelni. Most már kicsi javulás is van... fel tudom venni a zoknim egyedül is, és nem kell segíteni az öltözködésnél sem...Most már segíteni is tudok Ernőnek. nem sokat, de hááát ez van...3 hónap ment igy el... nem kevés... Most várok, mert majd vissza megyek a drnőhöz, ha elmúlnak ezek a nagy melegek .Van némi változás, de nem az igazi... , lépcső mumus. Nem tudom mennyi kenceficét kentünk a lábamra... hogy majd jobb lesz... igen az erszény az könnyebb lett.. Eszméletlen micsoda árak vannak.. Igaz... nem a pattkószöget emelik, abból nem sok kell, amit használunk, és kell, akár ennivaló, akár gyógyszer és satöbbi, satöbbi. A derekam ép olyan mint volt, alig teszek meg pár métert és már össze is vagyok görnyedve, alig tudok menni...Még ecsetelhetném hosszasan, van még sok más is mellette, de ettől nekem bizony nem lesz jobb...Nem gondoltam volna, hogy ennyire le leszek pukkanva...Elég a kertbe kicsit sétálni ..és ennyi...
Végre kaptunk egy kis esőt is... el sem hittem, hogy lesz, bár előrejelzésben is volt.. Reggel 5 millit kaptunk, szép lassú, csendes esőt, hogy minden csepp a földbe szivárogjon, majd kicsit később még egy adag eső esett, igy lett, 11,7 milliméter.Végre mindent felüdült, a lakás is kicsit lehült, de mára már megint jól befütöttek...
