"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2016. október 31., hétfő

Pár xszem.

Kezem ,,, mint az ólom.... érdes mint a reszelő.... de kell a pár xszem...egész napi hajtás után kikapcsol, megnyugtat..
Hajnalba csak nézelődöm, ..... a pihenéssé a főszerep...
Tegnap végre kicsit tovább is aludhattam, már számoljuk a napokat...Mondogatjuk... kitartás.... kitartás...Új erőt ad a pár öltés, és azon gondolkozom munka közben, hogy is bejezem be... mit is láttam, melyiket is készítsem, ha végre túl leszünk, bár olyan sok a más elmaradásunk... nyakunkon a hideg, a téliesítés a fóliákba...JJJJjjjjjajjjjj de nem szeretem munka...Sok  pihenés nem  lesz...és a temető bejárásokat is később  zavarjuk le...

egész hétre kitartott...szülinapi  ajándék  lesz, még hiányzik az összeállítás...

aprócska dísz is , két nap kellett hozzá...sajnos..




Szép hetet kívánok minden kedves olvasónak!

2016. október 28., péntek

Mára...

Fotózni kell, megragadni minden pillanatot, hogy megtudjuk mutatni mit látunk, milyen volt... hogy eszünkbe jusson .....lehet a kicsinek is örülni...

Kicsit kezd az udvar üres lenni, tegnap este még lóhalálába becipeltük a kaktuszokat és a többi megfázhatós virágokat...

Lassan újra ébred a nap is...tegnapi fotókkal kívánok szép napot... még pár nap...és akkor  visszatér a "normális" megszokott élet vitel...nálunk







                                                    túlélés...fólia széle..


                                               találtam egy katicát,ép fotóztam,ami nem  sikerült ugyan, de a kép megmaradt, nem is gondoltam akkor hogy Alex is ott szöszöl mellettem...és persze  már akkor eszembe jutott, Katici is.... rég volt, .....



... a gyümölcse ehetetlen... hú de rossz íze van, de meghagytam... most újra nyílik...


közelről nézve, milyen szép a   krizantén bimbója,..is.



2016. október 26., szerda

Kis látogató.,avagy idegen macsek a fán.

A  kis kerítés előtt ülve ,  hol a  tiszafára, hol, a nyitott ajtón benézve rám nézve makogott Alex,és elég  izgatottan, mintha hívna,.. hogy ezt látnom kell...Én meg csak úgy rászóltam, , mert gondoltam a madarak vannak az etetőben, vagy a Cica ép a fára mászást gyakorolja...Hiába..... hívott mennem kellett nekem is megnézni, mit talált...

Új szomszédok költöztek  két házzal feljebb,  kiscicával, kis kutyával.Azóta nem először találkozott Alex a cirnyókával, de most ép nálunk landolt a fán..jó lehet, hogy Alex kergette fel, nem tudni...
Rögtön eszembe jutott a mi kis 11 évesünk, milyen is volt pici korában...
Bezártam Alexet, hogy le tudjon jönni a és haza tudjon menni a cica...Ugy látszik ez sem fogja szívelni  az idegen cicákat,hiába a beszéd, hogy" nem kell nekünk más cicája, és nem bántjuk"..
Berohantam és gyorsan kattingattam párat.











 Kerestem rögtön a mi cicánkat , vajon hol lehet...hamar meg lett, ép napozott a tetőn.Természetesen erre Az "ugatásra" előkerült, és ő is a fánál ügyködött volna, de olyan éktelen hangot adott magából a picurka ijedtében, hogy a mi cicánk elssunyogott,és a mentési akcióig a lakásba zártam,. 







Sikeresen lemászott a fáról, Apa után ment,  ez a kis szépség ,együtt mentek a kapuig,ki bújt a kapu alatt és már szaladt is haza...

Félő, hogy ezzel a téma nem zárult le...sikerül e  máskor is megmenteni.../ kis bestia.. már a madáretető felé vette útját, csak mi megzavartuk/

2016. október 24., hétfő

Fények,színek.

Szeretem nézni ahogy kel a nap, áthatol a leveleken,a fákon, érdekes,. kicsit misztikus árnyakat, fényeket rajzol...Sietni kell, mert a következő pillanatban, már egy újabb fény villan fel, vagy elmúlik, és homályba merül.Ebben a borongós októberben igazán szépségnek számít ahogy szombaton ébredezett a nap, aranyba öltöztette a  a körülöttünk lévő tárgyakat,minden piciny rést kihasználva.,áttörte magát  sugaraival fényt hozott kora reggel.



















Szép napot,köszönöm hogy benéztél!!