"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2018. június 28., csütörtök

Zsinórcsipkés kis terítő...

Első nagyobb munkámnak számít.Van benne hiba is,mint írtam,a visszafele  kell készíteni a motívumot valahogy nekem nem akar sikerülni..Megtettem mindent ami tőlem telik, hogy egyre szebb legyen...A kis terítő átmérője 20 centi...Hibái ellenére nagyon büszke vagyok magamra, és csak azt sajnálom, hogy Anyu nem láthatja...Apának nem igazán jön be ez a kézimunka  technika...Szép---szép, de igazából nem tetszik...Az lenne az igazi, ha a sok gyakorlás után egy vékonyabb fonallal készíteném...csak nem látom azokat a fülecskéket,és már a zsinór meghorgolása sem egyszerű számomra...Vágyam és tervem volt, hogyha ez már megy, szeretnék karácsonyra kis angyalkát és társaiból díszeket készíteni...Nos nem tudom, eljutok e arra a szintre...Ha mégsem, akkor sem fog összedőlni a világ...örülök, ameddig eljutok...






                                          lebontás előtt...egy kis izgalom milyen lesz...










 nap ahogy megy le...








Köszönöm a látogatást..szép napokat!

2018. június 26., kedd

Zsinórcsipke.

Ha csak lehet,és pici időm van ,zsinórcsipkével is molyolók...Van mit gyakorolni,ezt sem adják ingyen...Ráadásul amikor lebontom az anyagról akkor látom a hibáit...Mint a hajócsipkénél itt is a gyakorlástól lesz igazán szép...Nem mondom hogy tökéletes, de nagyon örülök neki, hogy eddig is eljutottam...A kitöltéseknél a felfele kitöltés még csak valahogy megy, de mikor visszafele is kell ugyan azt a mintát tölteni, mindig tévedek...és hogy milyen feszes legyen a szál, külön tanulni kell...
Most a mintát a pinterestről szedtem le, de kicsit átvariáltam...
Közben elkészült az első "nagyobb" terítő,arról külön bejegyzés készül hamarosan.




az anyagról a lebontás sokkal gyorsabban ment, mint mikor felvarrni kellet a zsinórt.







végre sikerült szereznem... Anikó jut mindig eszembe róla...





eső után...

                     
                                     csendes pihenő ... mellettem...

Köszönöm a látogatást!

2018. június 23., szombat

Újabb biscornú

Ez  a tűpárna is még májusban készült, már lassan feledésbe is megy... pedig bakik sorozatát követem el... De a lényeg hogy elkészült,..Intő példa és tanulságnak szolgáljon nekem...
Takácsvászon szeret bomlani, jó ha hagyunk rá  anyagot... nem annyit amennyit én hagytam... látszik a képen jól...és hogy ne a kukába landoljon, igen csak mindent belevetettem, hogy valahogy kinézzen...és persze az enyém marad...A minta is tök könnyűnek tűnt ,és azért nem volt az... már csak azért is megérte megmentenem..








 itt jól látszik, hogy mennyike anyagot hagytam...



 ééés akkor a májusi virág... a juccám...




Szép napokat kívánok...legyetek jók...

2018. június 21., csütörtök

Alex és a riadalom.

Temetésre készültünk, siettünk is, én főztem, apa meg takarította össze az udvarba a favágás maradékát, mikor látta, hogy Alex mint az őrült rohant a  kapu felé, majd nagyot fékezett, aztán tovább nem is figyelt, hisz sürgetett az idő bennünket...Hozzám beszaladt, de én jól leszidtam, mondván főzés közben nem szeretem ha szaladgál a lakásba...megfordultam és vérnyomokat vettem észre a bejárat előtt...szóltam a páromnak, valamelyik vérzik, kérdezte, ki, de én már mentem is a nyomok után, és egyértelmű lett, hogy Alex a vérző, mert mindenhol nagy tócsákba állt a vér...Mint kiderült a futás közben fékezett, vagy elakadt és leszakította a körmét, tőből...Nem szaporítom a mondókám, nem állt el a vérzés,  mintha disznóvágás lett volna nálunk...igy az orvosnál kötöttünk ki...Nagyon jól viselkedett, bár volt kis éneklés és sírás is, mikor észre vette, nem a parkba megyünk...kapott minden féle jót... szuríkat is...Jól viselte a kötszert és nem is szedte le, másnap mi újra kezeltük és átkötöttük... nagyon jó fiú volt, simán sikerült...Most azóta még többet van bent... Ma  már nem kötöztük be...fertőtlenítőt kapott többször is a lába.Én nagyon megijedtem a sok vér láttán és hogy nem szűnt a vérzés...
Most már tényleg azt gondolja teljesen benti kutya... pedig nem...
Sajnos a temetésről lemaradtunk...








 fájdalomcsillapítótól bealudt rendesen...






Tavaly fogtam magokat, hátha sikerül...első  vinka ami kezd nyílani...

így megrágta, gondolom a csiga...

Nagy frontot mondanak nagyon vigyázzunk magunkra!!!!Teljes pihenőre fogtam magam...

2018. június 17., vasárnap

Nyuszi ül a fűben ..és a többiek...

Nagy meglepetésbésben volt részem, mert nem gondoltam hogy én kapom, az ajándék készletet, amit Bea rendelt...Amikor olvastam nála, hogy a barátnőjének is rendelt, egy percig sem gondoltam, hogy én leszek aki kapja...Azon gondolkodtam, hogy olyan sokat beszéltünk már, sosem mondta hogy van olyan barátnője aki kézimunkázik...HHHHiii...Nagyon örültem és és tipródtam is, hogy minek is köszönhetem az ajándékot...Írt is levelet is, de még is úgy gondolom nem érdemeltem meg...

Egy biztos, a postás bizonyára megjegyzett, mert kicsit viharosra sikeredett az átvétel, noha nem tudtam, mit is fogok kapni és kitől...és valószínű hogy a papirokat sem fogja tőlem kérni...

Így most a róka és minden terv ugrott, de apróságokkal vagyok kicsit elfoglalva, igy csak elhessegettem a gondolatot hogy nekiálljak...
Aztán még is csak erősebb volt a vágy... hogy belebökjek...Persze nem gondolom, hogy mindig ennyit tudok rajta böködni, de nagyon kiváncsi voltam..Nem tudom lehet e látni a nyuszit...én látom...
Bea itt is nagyon köszönöm!!!







Ma kint fotóztam a virágokat...és ahogy katingattam, azt vettem észre Alex beleállt a képbe...Annyira édes...
Szép hetet!!!