Régóta gondolkodtam, be kéne fejezni... Kiürültem, amiért el kezdtem, már rég nem az... Készültem ép 4 hete hogy írjak... de lelkierőm nem volt és most sincs...
Köszönöm, aki velem tartott... Nem tudtam és nem gondoltam hogy a 16. blog szülinappal egyenlőre. befejezem. Nem tudtam... azt sem hogy az az utolsó út... utolsó képek...
Elment a legkedvesebb, legaranyosabb, aki a mendenünk volt...Persze akinek a kutya csak kutya sose fogja megérteni...
Január 2 ai műtét után ennyi időt kaptunk... Nincsenek szavak csak könnyek...
Többre becsülöm mint sok embert... és meg is lehet szólni érte...
Köszönöm aki velem tartott... Mindenkinek szép nyarat, jó nyaralást...