"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2015. május 13., szerda

Csak...

Csak egy kis összehasonlítás... Tudom csak egy virág... mégis a mai napig nem tudok napirendre térni felette... A történetről röviden az elmúlt évben írtam ...és ahogy most láttam megint eszembe jutott
 Csodájára jártak olyan szép  volt nálunk, de már nagyon öreg, a házzal együtt vettük... Már majdnem teljesen kihalt, mikor gondolt egyet és átment a kerítésen és ott új életet kezdett,.A régi tő elhalt, ki is vettük... A kerítésen túl kezdtem el ápolgatni, hisz az a rész  a szomszédnak a  ház mögötti része,ahova sose járt, nem művelték, hisz csak a rincsa nőtt....

 ezeket a képet készítettem...és még mellé rengeteget.... az elmúlt évben... pátyolgattam, öntöztem, permeteztük....

ritkán megyek el itthonról, mire hazaértünk a bevásárlásból, ez a kép fogadott...mondhatom a szívem törték össze...noha hiába az enyém a labdarózsa.... de átment a kerítésen.... de én ápolgattam... hogy gyönyörű legyen...Brutálisan csonkig  levágva, alattomosan...Sosem tudom megbocsájtani ...  mert így elbánt vele....és lesnie kellett mikor megyünk el itthonról... mindig adtam virágpalántát,mindig számíthatott ránk... ...Mondhatnám,.. ennél nagyobb bajom sose legyen.... csak egy tűssske...


 idén a "rinzsásba" kerestem meg... hogy fotózni tudjam... tetvesen elhagyottan... nem öntöztem.... nem is bántotta senki...Egy nagyon kedves ismerősöm, /pótanyámnak hívtam/ volt a kedvenc virága... mindig felköszöntöttem egy szál labdarózsával....nem levagdosva csonkig...





Az írást törölni fogom... hamarosan...Napokba meséltem egy jó barátunknak,... mondta mit foglalkozom vele, csak egy virág.... valóban...és erre olvastam egy fácskáról amelyet egyszerűen kivágtak a ház elől, mert ép az kellett... Micsoda emberek....

11 megjegyzés:

  1. Ne töröld kérlek!
    Ez nem CSAK egy virág, ez a VIRÁG amihez emlék tartozik , és nagyon tud fájni , az elvesztése, mintha a lelkéből vágtak volna ki egy darabot az embernem olyan érzés. Ahogy az a bizonyos fa kivágása is fájó. Hűlye emberek meg mindig vannak mindenütt, sokan !
    Nekem meg az fáj, hogy a sok zacskó virágmagból 1 csomag maradt, mert a bevásárlókocsiból kicsúszott:-(
    Most úgy vagyok vele, hogy nincs félig teli pohár, vagy félig üres , örülök, hogy van poharam ( Aranyosfodorka)
    Tehát 1 megmaradt ...... és ez nekem elég is. Illatos kerti virág és remélem kikel a ládában is.

    VálaszTörlés
  2. Erre szoktam mondani: nagy az Isten állatkertje...

    Jah, csak egy virág...de ha az jelent valamit az embernek, akkor már nem CSAK egy virág.

    Nem tudod elkérni azt a friss tövet onnan, ami ott gyökerezett már le? Ők úgysem gondozzák, nekik semmit nem jelent.

    VálaszTörlés
  3. Ki a virágot nem szereti, jó ember nem lehet...
    Igaza van Orsinak: sokfélék vagyunk ebben a világban... én azt szoktam mondani, hogy szükségünk van ilyen élményekre is ahhoz, hogy ne kényelmesedjünk bele a jóba, hanem tudjunk hálásak lenni mindenért...
    ... és látod: a labdarózsa nem adja fel! ne add fel Te sem az érte való küzdelmet! :)

    VálaszTörlés
  4. Ó, de kár érte! De milyen szívós!
    A virágokról, növényekről mindig emberek jutnak eszembe nekem is, vagy események. Azért sajnálom, ha kivágják őket, mert úgy érzem, egy emlékeztetővel kevesebb marad és ez elszomorít. A labdarózsáról a diákkorom jut eszembe, a ballagások. Régi idők :)

    VálaszTörlés
  5. Ne töröld... :-)

    Már másnál is olvastam ilyesmit. Szörnyű! Komolyan nem értem az embereket... Érzéketlenek arra, ami szép, amiben élet van...
    Nagyon szeretem a labdarózsát.

    VálaszTörlés
  6. Szerintem se töröljed....Miért kellene ?
    Szintén az jutott az eszembe,hogy kérjed vissza a tövet, vagy egyszerűen ássad ki.:)

    VálaszTörlés
  7. Nem tudom kivenni, mert régóta ott van... de még sosem vette észre hogy ilyen szép, meg kicsi is volt...,én meg már rég nem szedtem virágot róla... csak gyönyörködtem benne... .......átmászni sem tudok...és ez nem is az én műfajom lenne... A törlést meg azért gondoltam, mert hátha idetalál és olvassa.... de igazat írtam...és nem becsméreltem.... Amúgy meg jó szomszéd...Nem szóltam mert nem akartam vitát ,sem haragot... Így csak a szívembe van némi ....................................

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így csak a szívembe van némi .................................fájdalom....

      Törlés
    2. köszönöm...csak nem akartam leirni,nehogy túl érzelgősnek tűnjek....

      Törlés
  8. Ne töröld! Ha kérhetem.

    VálaszTörlés