hó--hó..hó

 Nem gondoltam... de ide ért... Most ha azt mondom hurrá... nem mondok igazat...Szép, tetszik, jó nézni ahogy a villany fényben látni hogy esik, szép lesz a táj...én mégis nem szeretem...Talán ha sokáig élek még egyszer azt is mondhatom hurrá, de jó hogy esik...és örülök neki...beleégett a retinába,  az agyamba, mivel járt, azt hittem belepusztulok mire végeztünk sokszor a hó eltakaritásásával, a sok vizes ruha ,a  lakás minden szegletébe tettük hogy megszáradjanak...

Gyerekek meg örüljenek,örülnek ,nem sok élményben volt eddig részük, hogy szánkózhassanak, hempergőzhessenek, a friss puha hóba...Videót küldött a barátnőm, ahogy az unokája hempergett a hóba... micsoda öröme volt... hmmm akkor essen...

Két-három centi és meg áll az élet... a minden elromlik, meg áll... 

Levendulasziv

 Szokás szerint, az utolsó pillanatba jutott eszembe, hogy  nincs "apróság".,  a házigazdának vitt ajándék mellé, mert most ugyan családon belül, de nem a gyerekeknél, és nem a nászasszonynál  jöttünk össze..ÁÁÁ nagy mumus lett a sok lépcső...

Igy egy tök egyszerű, és gyors levendulaszivet hoztam össze.

fiamtól kaptam, mondván már rég kaptam szegfűt és már régen foglalkoztunk szegfűvel...

apától...

Jó kis délután volt, hamar eltelt az idő....... finom ételek, sütik... és ha már a fiunk névnapja volt, igy mi is fel lettünk köszöntve, ajándékokat is kaptunk...

Apróságok...

 Hamar kész, sok a maradék apró kis gombóc fonal, igaz bontatlan nagy gombolyag is sok van, de most inkább egyenlőre ezeket próbálom felhasználni, és jól esik, hogy nem kell mintát nézni, csak horgolni, mindig akad gazdi  nekik. Az egér farka, nagyon "kismalacos" volt, így farok csere is megtörtént...Látszik a lila kendő is, szépen gyarapszik a nagysága...Nem dolgoztam még soha ilyen szöszölös fonallal