Bimbótól az elnyílásig...

Már alig várom, hogy egy- egy virág a bimbóból hamar az igazi szép kinyílott arcát megmutassa...Minden évben készülnek sorozat képek...Mire Pünkösd eljött, az én egy szem szép  bokor pünkösdi rózsám már el is nyílt, a szirmai is a földön...Két sátor közt az úton van,  a házzal együtt vettük, nem akartam átültetni.Olykor rossz helyen is van, de ha 30 év fölött ez volt a helye, lehet hogy már meg sem szokná..Valószínű nem is 30 év, mert még a 60-as években épülő ház gazdája ültette .Minek kiásni, lebontani, leverni szétcincálni, ami jó... Jutott ez most eszembe, mert a szomszédságunkba két háznál is csere van...Azzal kezdték hogy még a vakolatot is leverték bent a házba...Gondos jó háziak voltak , tehát nem elhanyagolt ház...Igaz jellemző mostanában  az életvitelünkhöz... bezár egy üzlet ,egy iroda.... szétverik a benti berendezést, falakat... új élet kezdődik..így verjük szét a környezetünket.... is sajnos..Persze ezt lehetne ragozni is, nem is az én feladatom... és ráadásul nagyon elkanyarodtam az örökölt pünkösdirózsámtól...

Levélkaktusz...

Nem szoktam külön írni csak egy virágról..Most mégis, mert ilyen szépségesen mesés... és még nem tudom hány jelzővel illethetném..Már a tél végén megjelentek a bimbók,de akkor nem gondoltam, hogy ilyen sok lesz rajta, és mire igazából kikerülne a fóliasátorból el is nyílik...Tavaly kitettem, másnapra a zöme virág lepotyogott, a másik felét meg a nagy eső meg a szél leverte...A többi virág közt készültek a képek, mert forgatni sem lehet , mert  az is virágvesztéssel jár...Idén csak nekünk mutatja meg magát, mert a fóliába csak  mi járunk...Ráadásul helyszüke miatt, jól össze is kötöttük, hogy minél kisebb helyet foglaljon... de őt ez sem érdekelte...

Szép napot kívánok,!

Alex.

Én ugyan fogadkoztam... hogy nem KELL kutya több... mert a szívünkhöz közel áll? benne van a közepébe,...és amikor elmegy,  a szívünk törik össze...Hiába a tiltakozásom,... Apa  döntött... bizony nem tudunk kutya nélkül élni....és  kell egy "maci".. ami csak német juhász lehet...Próbáltam lebeszélni, hogy mi öregek vagyunk már a német juhászokhoz... de hajthatatlan volt...Így irány a vásár.... ott ''bíza''' egy fél normális kutyi sem volt... nem hogy német juhász...


Nem tudom elmondani, mennyire hiányzott a Maci..// a mai napig kimondhatatlanul hiányzik///.az egész lénye, az, hogy nem tudtam simítani rajta,, ahogy összenéztünk, ahogy örült...ahogy hízelgett, ahogy a játékát hozta...  a biztonság, sosem féltem mellette...CSAK EGY NAGY ŰR VOLT körülöttünk, borzasztóan éreztem magam... és titkon már vártam, hogy hátha sikerül szereznünk egy "Macit"..

 A következő héten telefonált egy jó barátunk, hogy hol vannak kiskutyák,  cím,.. telefonszám...és már hívtuk is , még aznap elmentünk megnézni... kiválasztani, mert még egy adag szuri és a papírok hiányoztak...

Haza fele Apa már azt számolta, hány napot kell várni, mennyit alszunk, mire az új kis családtagunk közénk jöhet...Vasárnapra volt megbeszélve, hogy mehetünk a szépségért, de mivel borzasztó szélvihart jósoltak, ami be is jött, kértük, hogy nem -e hozhatnánk már el , egy nappal előbb..Onnan számolva lerobbant az idő, oly annyira hogy egy éjjel, felváltva őriztük a lakásba, ne hogy megfázzon, hisz egy nagy családba élt , sok kistestvér, és a szülők társaságába, így nem fázott...Napközben is a lakásba volt, mert rettenetes hidegek voltak, szelek, esők...Így mára , akárhogy  palástolom, magyarázom, sikerült elrontani... és azt gondolja, hogy szobakutya...és a macskaajtón közlekedik...még mindig...

Ahonnan a Maci sosem mászott ki, nem lógott meg, Alexnek sikerült meglépni... Egyik reggel közeli kutyaugatásra figyelt Apa... előtérbe ugatott... szerencsére még nem tudta más is létezik, nem csak az étkező... így baja sem lett..,az előtérben várta, hogy bejöhessen...egy másik alkalommal reggel a kemping székben várta, hogy hogy Apa felfedezze, hogy megint kiszökött a kennelből, ami  csak este van bezárva...Nagy a terület.... baja is eshet... el is veszhet...el is lophatják, , kárt már most is  tud produkálni...
Sok minden történt ebbe a három hétbe... a munkát még nem is említettem,  talán nem lesz unalmas, ha néha beszámolok tetteiről...Nekem már most sem unalmas... sőt... úgy is mondhatnám, semmire nincs időm, félre sem nézhetek... az egyik  szememnek rajta kell lenni, mert ha nem ..... keresni kell...

Tanulunk... tanulunk... és figyelünk...Természetesen minden mondatnál a Maci ott van...

A kutya " mustrára" a fiam is elkísért bennünket, így a két fiú a "kajla fülűt" választotta... ráadásul fiú is...

Az Anya...

Az Apa...

"megjelölve"...

februárba születtek...... itt 8 hetesek..

testvérei közt...bár szanaszét volt a többi kiskutya...

Már itthon...