VERA:gondolataim /kézimunkáról és egyebekről/: Hiába beszélek...

"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.
A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten." ( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/

„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/

Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2011. szeptember 23., péntek

Hiába beszélek...

5 éves létére még mindig megvárja azt a pillanatot hogy feledékeny legyek... és a legkisebb résen is besurranjon... nem tudom honnan tudja a Cica de Ő is abba a pillanatba megjelenik...Édesek ilyenkor... nem szeretem ha bejön, de ilyenkor ellágyul a szívem... egy percre... Persze ... hogy a Maciról van szó...
Most hagytam őket egy -pár fotó erejéig...

Jöjjenek a fotók: