Sok fotó és történet is kimaradt, jó lehet hogy azok már nem kerülnek be... pedig visszaolvasni jó lenne, ha elfelejteném...van olyan is ,jó lenne kiírni, talán nem marcangolna, belülről...de talán magától is lenyugszik a lelkem... már régóta rág... és nem családi...
Hogy vissza térjek az elmaradt fotókhoz.... valami nagyon érdekes látvány fogadott, ahogy a kert végébe leértem, ép szállt fel a pára...és ettől olyan misztikus lett a látvány...valahogy ilyenkor úgy érzem, mint a mesébe...JJJÓ tudom már rég kinőttem a meséből és a csodák korszakából, mégis valahányszor nézem a képeket, olyan mintha mese történetében lennék...pedig tudom hogy nem...Valószínű hogy nem adja vissza amit én akkor teljesen láttam, de emléknek itt marad...
Köszönöm aki velem tart az új évben is...Semmi újat nem tudok igérni... ha az időm engedi kézimunkázom... ennyi...és képek a felhőről, virágról, meg ami szembe jön velem... Ha érdekel gyere velem...Köszönöm.
Itt vagyok, jövök veled!
VálaszTörlésVera, írd ki magadból, jót tesz! Magamról tudom, évekkel ezelőtt ezért kezdtem bele a blog írásába. Nem bántam meg.
Csodás fotók! Nekem is van egy csomó megkezdett bejegyzésem, de valamiért mindig elmaradtak, befejezetlenek, pedig időnként jó visszanézni őket, emlékezni általuk.
Köszönöm Margó!Igazából nem hiszem, hogy a legbensőbb gondolataimat leírhatnám..
TörlésPróbálom azért beirni , ha burkoltan is, hogy meg legyen, mert nem igaz, hogy nem lehet elfelejteni, ami egyszer fontos volt számunkra...DE sajnos el lehet felejteni, sőt olyat is amit nem kéne...