Jó kis kikapcsolódás, mig nézem a tévét.Nem sok film van amit szeretek, de addig se pihenjem a kezem... "elveszett " játék is elindult, bár nagyon sok aggályom van... aztán én nem járok sehova...Ma vérvételen voltam, ott hagytam el, egy figurát, majd hogy tovább élvezem az egészségügyet, még röntgenre is elmentem, a sarkammal, mert miért ne legyen valami, amivel lehet újra menni orvoshoz, és folytatódjon a jajgatásom. Igy ott is elhagytam az ablakba egy munkámat... valamibe bele kell tenni, ezeket a kézimunkákat,, felkerestem a papir boltot, pici zacskókért, vettem is két csomaggal, mikor eszembe jutott, hogy másképp is meg tudom majd oldani, és be kell valljam, nem is olcsók ezek a pici tasakok, pláne ha több kell... ha...
Ez a projekt arra született, hogy a megtalálónak mosolyt csaljon az arcára, jobb kedve legyen, és jelezze hogy megtalálta, hogy az alkotó is örüljön... Az eddigi megfigyelésem, itt nálunk , vadászatra épült, ki tud többet begyűjteni, és itt már el is vesztette a játék... fontosságát, nem törődve azzal, hogy esetleg más is örülne, ha nem szedne ő olyan sokat össze..és ettől már el is ment a kedvem..., és sajnos már olvastam, hogy nem csak nálunk van ez... A másik... hogy nem tetszik, nem arra gondolt, és fogja eldobja, összegyűri...volt aki összetépte...
Van egy "jó" ügy.. és sokan belerondítanak...
Ezek után, itt nálunk nem biztos hogy veszítek el..és tényleg gondolkodom, hogy van e értelme igy folytatni, amit szinte még el sem kezdtem...
A munkáimba beleteszem, minden tudásomat, nem arra "építek" hogy minél több készüljön, hanem hogy szép legyen, és tényleg örüljön aki megtalálja..
