Jó hogy készültek... élveztem minden pillanatát...,magamtól nagyítottam, találtam ki a szárát.... nem nagy dolog, de kitudtam a minta árnyékából lépni...Nem szoktam, én mindig követem a leirást, már többször félresikerült munkám, mert letértem az útról.....Jó itt nem nagy tévedés lehet...Több féle kép lehet készíteni.... ki hogy szeretné.
Jó pár ismerős, család kapott a tökből, örültek neki... olyan kis egyszerű, aranyos...Nagy betakaritások, savanyítások, eltevések...Lassan számot adunk,mi lett jó, mi nem...Ritka rossz évet éltünk meg, idén ezzel a nagy forrósággal..hiába az öntözés, csak a szenvedés...Aki csinált is valamit a kertbe, érezte saját bőrén is, micsoda nehéz év lett az idei..Most kiszedtük a megmaradt pár mint a kisujjam sárgarépát... napi öntözés mellett, a java kikelés után felmagzott azonnal...Én még nem is láttam ilyet...Egész nyáron semmi eső, szeptemberbe egyszerre a nyakunkba zúdúlt 106 milliméter, ami minden munkát lelassított, dagasztó sárba nincs mit csinálni...Azért az utolsó pillanatba sikerült az új hagymás virágokat eltenni, amiket ajándékba kaptam, , Lekvár főzésen is túl...csak pár üveggel.. A szép zöldbab ami tele volt virággal, a nagy eső és a hideg mind leverte, alig pár deka jött össze, egyenlőre.Még az eperrel se végeztünk, sajnos várni kell az ültetéssel, a fekete fólia nem hozta meg a várt jót, elégett még a tő is, nem csak a fólia, újra kell telepíteni mindent...
Azóta se sikerült az epret átültetni, újabb eső miatt, és nem kevés csapadék jött le...
és hogy elfelejtettem, hogy már itt irtam... néztem csak, hogy mi ez a piszkozat...fokozódik a rossz hangulat....Sikerült megfáznom, a nyáron nem izzadtam igy, mint az utolsó meleg napon... meg is lett a "gyümölcse."..levertség, kis hőemelkedés,és olyan fáradság, mintha én szántottam volna az egész országba...Minden áll, alig élek... Közbe anyós szülinapja is volt, nagyon visszafogott voltam, kerültem is nehogy elkapjon valami nyavaját tőlem...
Erre apa is küzd valami kórsággal... Remélem nem komoly...és nem fertőzte meg a gyereket és az unokát... hosszú útra indulnak...
Szeptember végén négy intézménybe is voltam...és sajnos hamarosan menni kell megint...maszkkal... nem túl jó dolog...
Egész véletlen láttam meg... nem hittem már benne hogy lesz belőle valami... Megfogadtam, többet nem veszek, kár a pénz érte, mindig leég földig... Ezt idén vettem, most nyílt ki...
Észre sem vettem, hogy másfél hónap eltelt, és nem készült bejegyzés a hímzésemről. Most mondhatnám, amekkora jövés-menés van a blogon, nem is tűnt fel...még nekem sem. Számomra most ez a legszebb kézimunka, amivel foglalkozom, bár keveset van a kezembe, az apróságok miatt, ami magában is nagy csalódás számomra...Nem vártam tűzijátékot és ovációt sem, de hogy visszajelzés s alig, nem gondoltam.. vagy igen.. Valamiért az elején már hezitáltam az elkezdésnél, mert éreztem, hogy itt csak az alkotók fognak lázasan dolgozni, a megtalálóknak... "meghát"....kevés lesz aki szívvel, lélekkel reagál rá...sajnos igy is lett, nem lehet mindent arra fogni, hogy nem ért a géphez, nincs facebook és hasonló.. Kedveskedés lett volna a cél, mindkét féltől , nekem inkább csalódás...Van még kész munka, azt majd elvesztem, ha megyünk valamerre, egyenlőre nem kell menni sehova...Más dolgokat tettem félre ezért a projektért, Azt kell hogy mondjam, annyira érdektelenek az emberek mindennel kapcsolatba, hogy sokszor nem akarom elhinni.. Annyi sok gond és baj van...
=(Azon drukkoltunk, hogy legalább még két-három hétig ne keljen maszk... most olvasom Pécsen holnaptól kötelező a rendelőintézetekbe...Nem jó... Megint Ctbe maszkba... múltkor is majd meg fulladtam benne...)
De hogy vissza térjek eredeti gondolataimhoz, szépen alakul a jaguár... most már szívesen hímeznék mást, de amig ez nem lesz kész, újba nem fogok bele
Úgy ültem ide, hogy a himzésemé a főszerep , erre csak úgy ontom , ami nem is a himzésről szól.
