Észre sem vettem, hogy másfél hónap eltelt, és nem készült bejegyzés a hímzésemről. Most mondhatnám, amekkora jövés-menés van a blogon, nem is tűnt fel...még nekem sem. Számomra most ez a legszebb kézimunka, amivel foglalkozom, bár keveset van a kezembe, az apróságok miatt, ami magában is nagy csalódás számomra...Nem vártam tűzijátékot és ovációt sem, de hogy visszajelzés s alig, nem gondoltam.. vagy igen.. Valamiért az elején már hezitáltam az elkezdésnél, mert éreztem, hogy itt csak az alkotók fognak lázasan dolgozni, a megtalálóknak... "meghát"....kevés lesz aki szívvel, lélekkel reagál rá...sajnos igy is lett, nem lehet mindent arra fogni, hogy nem ért a géphez, nincs facebook és hasonló.. Kedveskedés lett volna a cél, mindkét féltől , nekem inkább csalódás...Van még kész munka, azt majd elvesztem, ha megyünk valamerre, egyenlőre nem kell menni sehova...Más dolgokat tettem félre ezért a projektért, Azt kell hogy mondjam, annyira érdektelenek az emberek mindennel kapcsolatba, hogy sokszor nem akarom elhinni.. Annyi sok gond és baj van...
=(Azon drukkoltunk, hogy legalább még két-három hétig ne keljen maszk... most olvasom Pécsen holnaptól kötelező a rendelőintézetekbe...Nem jó... Megint Ctbe maszkba... múltkor is majd meg fulladtam benne...)
De hogy vissza térjek eredeti gondolataimhoz, szépen alakul a jaguár... most már szívesen hímeznék mást, de amig ez nem lesz kész, újba nem fogok bele
Úgy ültem ide, hogy a himzésemé a főszerep , erre csak úgy ontom , ami nem is a himzésről szól.
