Egy már elment ajándékba...Az ember azt hinné, hogy ripsz-ropsz és kész... Nekem nem. Babrás... nna...
Visszatérő kedvenc...Már nem is tudom hányszor készítettem el... akár róka, vagy farkas "cimén.".. csak a fonal szine változott.. Vannak kedvencek, amik megunhatatlanok....A fonalat egy másik színnel a kapura akasztotta egy ismerős, és felhivott, hogy névnapomra tett egy kis meglepit a kapunkra... Aranyos gesztus...Más ez a fonal , nem is láttam ezt a fonalat, vagyis a márkát...és már meg is lett mi készüljön... róka... kicsit vastagabb a megszokott fonalaknál, és durvább is...Kb 20 centi, nem kulcstartónak való... Viszont így nagyon jól mutat... Akitől kaptam a fonalat neki adtam ajándékba.... dísznek...Én örültem a fonalnak, Ő meg a dísznek..
facét ellepték a Sidek..Nekem már régóta ki volt mentve egy nagy ülő Sid, Ernőnek tetszik, de nem volt minta, és annyira nem vagyok ügyes hogy csak úgy képről meghorgoljam ezt , vagy mást...El sem tudom képzelni, hogy képes valaki több tízet, is egy nap alatt elkészíteni...vagy én vagyok tutyi-mutyi, lassú, vagy már sokkal előbb készültek...De hogy most jut eszébe mindenkinek... nevetni való... persze nekem is... ezt a hosszú nyakú változatát..Őszinte legyek a szemével meggyűlt a bajom, a nyaka meg a luca széke, úgy készült... meg még pár darab, és más is... Úgy látszik elég szorosan horgolok, mert a szemet nem tudom egyedül beletenni...,így aztán áll minden, gyűlnek az apró figurák, majd csak egyszer kész lesz mind...lehet hogy túl nagy a szeme is... és még találtam kivetni valót, de nem azért hoztam, hogy szerencsétlen kis figurámat szapuljam...
vár itt még más is...
Próbáltam valami könnyebb kis figurákat keresni, ami aranyos is, és egy kicsit le is köt..., Kicsit szószerint is értem...Himzés is itt áll, még nem kezdtem el, de kellett valami amivel kicsit elfoglalom magam, abszolút tétlenkedni nem tudok... Néha egy- egy nagyi kocka készül...
Nagyon rossz befejezés volt az év végével, ami sajnos most is tart még, azért is nem akarok egyenlőre írni róla...
Aki követi a blogomat, tudja, mennyire fontos nekünk Alex... ő most a mi középpontunk...
Remélhetőleg jól végződik a történet... a részletekről majd később
Régóta várakoznak...ki tudja, nem e véletlen ide találnak.../most már biztos hogy nem/
Menyem imádta a tacsikat, végül is csak félig van tacsija,/pincser és törpe tacsi keverék/ én tacsit készítettem neki... régebben egy picit horgoltam, annál is megakadtam, .. ..El volt mentve, sokszor nézegettem is... nem sokat, értettem, és a fordító sem segített...Fejjel kezdtem, itt inkább csak a szín váltás okozott gondot, most sem értem miért nem sikerült a színváltás szépen....Szerintem nagyon szép fej forma... nekem legalábbis nagyon tetszett, tetszik... Jött a lába... húha... itt megfogott, a fejhez képest, nagyon picinyke a láb, és nem az egyszerűbb egy színnel való horgolást választottam...Szavanként írtam a fordítóba... nos, se szavanként, se egy mondatba sem segített.
Lábak készek, most a törzs következett, ami még kb ment, és utána jött a szünet, mert a forditóba sem értettem, hol kell a lábakat odahorgolni, pláne, hogy utána már az egészet egybe horgolni... hogy fog alakulni a törzs...Pár nap pihenő után, mert át kellett gondolnom az egészet, félre tettem a mintát, és el kezdtem saját fejem után horgolni, fogyasztani, hogy kialakuljon az egész...Olyan szép kis popja lett... el sem hittem, hogy bontás nélkül sikerült...és a lábak is úgy csatlakoztak , hogy szép formás kutyi legyen...
Egy kicsit vétettem, a lábak csatakoztatásánál , de szerencsére nem feltűnő... Nagy boldogság töltötte el a szívem, mert nem is hittem , hogy sikerülhet, ráadásul leirás nélkül, hisz ott ahol a legfontosabb lett volna, nem segített a minta.... a nyakánál tettünk bele egy gumi csövet, mert anélkül lebukott a fej...Ennek ellenére nagyon örültem ahogy alakult a kutyus... A többi már csak gyerek játék volt...A kabát nem bebújós, mert nem fért át a fején, igy a hátán összevarrtam a kabátot...és késznek mondható...Innen számolva, már csak a gyönyörködés jutott nekem....
Hamar jött a következő kihívás,mert sikerült egy olyan mintát választani, amibe, megint nem volt segítség... csak ... amit kb eddig csináltam, "tanultam"...Ez nem volt olyan nagy munka... inkább csak rá kellett jönnöm, a hogyanra...A fiam, halak, igy egy "betta" nevű halat horgoltam neki, élőben is sokáig volt...A törzs nagyon hamar megvolt... az uszonyt meg miután rájöttem, az is hamar elkészült..
Remélem örülni fognak... hamarosan átadásra kerül...
Egyenlőre úgy gondoltam , hogy ennyi...Vártam hogy felkerüljön a blogra...Mikor jövök... nem tudom
