....Innen számolva el voltam veszve, nem kicsit, Ráadásul semmi nem sikerült, a szűkítők is elcsúsztak... mit szépítsem... bocsi... szar volt úgy ahogy volt..Bontottam kétszer, vagy háromszor, akkor sem volt jó...letettem...és gondoltam pihentem majd újra varrom... Áá akkor sem volt jó, de tovább léptem, , majd a cipzár meghozza a kedvem, és lesz siker élmény...Jjjja lett sírás, meg síkítás...és mérgembe széttéptem...darabokra hullott szét, és teljesen úgy viselkedtem, mint aki nem normális...Apa is csak nézett,. szegény próbált segíteni, de én még jobban tomboltam.Fogtam eltettem az egész táskát...Pár nap múlva elővettem...Most már működött a cipzár is, de négy kezes lett a táska nyitása...meg...szóval több sebből is vérzett.,és akkor már kb 5x szedtem szét az egészet..
Megfogadtam, nem érdekel,akkor is használni fogom, ha már így kiborított ez a vacak táska és nem hagyom magam...Igaz ajándéknak szerettem volna, de ritkán fordulok így ki magamból, azért is fogom használni, hogy emlékezzem, milyen hülye is voltam...Előkerült. a napokba..és be fejezem... Már csak a füle van vissza, talán az nem lesz gond... vagy ki tudja?
Régebbi bejegyzés a másik táskáról
Tegnap reggel, valami zizegést hallottam, és kerestem.. biztos voltam hogy egy bogár zörög egy papiron,de nem találtam...Délelőtt ép hívtam Apát, amikor egy nagy reccsenés törte meg a csendet,én megszólalni sem tudtam a telefonba,ijedtembe. Körül néztem, és akkor vettem észre a képkeret esett szét, a szekrény mögött landolt..