Lassan kényszer pihenőre megyek... lehet gyakorolni, de nem biztos hogy lesz rá idegem...Addig nem nyugszom, igy egy karkötőt nem sikerül össze hoznom,elfogadható állapotban...
1 rész...Nehezen tudok feladni...Sokáig próbálom a dolgokat megoldani, ritkán van hogy feladom...Nem bírom a kudarcokat "ilyenkicsiben".
Most is igy van, már, már azt hittem, nem vagyok képes rá, hogy pár centi gyöngyöt meghorgoljak...Vért izzadva, csálén, részeges sorral de sikerült...Nem nagy dolog, nekem mégis ..talán majd lesz jobb is, egyenlőre ilyen nagy gyöngyökkel próbálkozom, talán ráérzek a milyen és a hogyanjára...Már lekopott a körmöm és a bőröm,abba is kellett hagynom, mert annyira fájt az ujjam...
Az első látható lépések...kicsit részegen,de az enyém...
és a következzőőő.....
nos..... ez számomra nagy előrelépés,mégha nagy szavaknak is tűnnének...Tudom, hogy ez még messze nem az igazi, és hogy ezek tanuló darabok.Túl nagy gyöngyök...ezt javasolták, mert ezeket a gyöngyöket lehet látni...Az is igaz, ezek a gyöngyök sem az igaziak, mert két egy forma nincs köztük...ezer sebből vérzik....de az enyém...A fonal sem a legideálisabb, de 10-es fehérem nem volt itthon, én pedig mindenáron megakartam próbálni...Persze még a karkötő álom messze van, de remélem, nem elérhetetlen a számomra.
///Ez a bejegyzés is régebben íródott... majd hozzáírtam a második részt...//