Viburnum...Ez is egy nagy kedvenc...Mikor a házat vettük, akkor volt egy ősrégi nagy bokor, de inkább fa volt..Rengeteg virág volt rajta, imádtam... más is... mindig emlékszem külön rájuk, amikor nyílik...Minden évben jött egy pécsi szinész, aki vitte a nejének, és egy nagyon kedves ismerősösöm kedvence volt, ép a névnapjára nyílott ki...Gizi napra mindig kapott egy nagy csokor ladarózsát...Mindketten ott fent látják kedvenc virágjukat...
Aztán egyszer gondolt egyet a fám, és egyik pillanatról a másikra elpusztult... nagy bánatomra.Pár év múlva látom ám , hogy a szomszédomba átbújt a keritésnél, egy gyökér és újra feléledt ...picike volt, beteg mindig tetves, megértem életbe tartani..A szomszédom is tudta, hogy ápolgatom permetezem, öntözöm...És egyszer csak a szomszédaim elmentek, újjak jöttek... A fiatalok szüleinek útba volt, vagy nem tudom... mert senki nem jár ott, kiirtotta, mivel az ő portájukon volt..Mire észre vettem alig maradt valami belőle...Meséltem ,hogy került az én fám hozzájuk, igy azt a kis gyatra kis bokor félét meghagyta...Idén is kihajtott, de nyoma sincs , hogy milyen szépséges volt az elmúlt időkbe...de él...
