Én kis vörös démonnak hívom... és örülök hogy idetévedt hozzánk, de kezdem az elején...
Pár napja, térségünkben több kis cica is kikötött idegen portákon, van amelyik ott is maradt, van olyan hogy egész nap egy fotelbe alucikázott, majd másnap tovább állt, Mondom apának, hogy hozzánk is tévedhetne egy cica...Ennyibe is maradtunk. Ma kint ténykedett (péntek 13, 4hónap után, elromlott az öninditó, de hazahozott az autó), mire arra lett figyelmes, hogy Alex nagyon ugrálva nézi a tiszafát, és mivel ez nem mindennapi dolog részéről, igy megnézte mi az ami a fába van. Ott virított ez a gyönyörű kis vörös cica, és ahogy szólt hozzá, rögtön válaszolt is, és minden hívásra válaszolt is.. Nekem is szólt apa, igy már ketten hívogattuk, lehúzva az ágat, majd, mikor már elértem, leemeltem az ágról...Kis dorombógéppé változott . 8 hónapja, nem simogattam cicát, nagyon hiányzott a mi kis cicánk...Kis puha rózsaszín talp, ezerrel dorombolt, puha kis szörmók.. teljesen oda voltam érte...szívembe lopta magát rögtön, de tudtam valahol a környékünkön lakik...Túl tiszta, túl barátságos, túl játékos volt, jó bőrbe volt...ahol gyerekek vannak...Láttam apa is olvadozott,....bevallom , könny is szökött a szemembe... tudom, nem lehet cicánk...Szándékosan nem adtam se enni, se inni neki...mert ahol egy cica enni kap, ott is marad...Jól érezte magát, mindent megnézett, le pókhálózott kis zugokba az udvaron, majd mint aki jó végezte dolgát, befeküdt a virágok közzé, és most azt sem bántam.. Bement az előkertbe, igy kiengedtük Alexet, mert erre az időre bezártuk...menjen szépen haza... "félóra boldogságot, mosolyt adott pici lénye mindkettőnknek, annyira szerettük a cicánkat)Persze pár kép is készült, de én inkább csak simogattam, annyira sajnáltam hogy el kell engednem...
a rendszer megint megfordított mindent...