Egy kis előzetes...

 Nem tudom ki hogy van vele....valahogy nem megy a ráhangolódás az ünnepekre...Tudom még messze van, de ha az ember lánya maga készít ajándékokat, időbe kell lépni, mert ugyan csak el lehet pöszmögni velük, pláne ha keményíteni is kell...A végső forma mindig a legnehezebb, .."legutálatosabb" így csúnya szóval, pedig mindig az teszi fel a  az í-re a pontot... Egy szalag,  masni,  akasztó, egy gomb, egy pici sál, , gyöngy, egy horgolt fej...sok apró-ez-az, és sorolhatnám, az utolsó mozzanatokat...Nekem ezek az utolsó simitások a legnehezebbek mindig...Most csak ízelítő, a munkáimból, remélem készül még, és a befejezés is kész lesz...időbe..

keményítésre várnak

szilikon sütőbe igy sikerült a kalács...

olyan szép a színe, hogy nem győzöm csodálni és tényleg nagy kár, hogy hamar elnyílik... mint általában a többi kaktusz is

Temetős bejegyzés...

Csend, nyugalom... viszont sok ember, szombaton a pécsi temetőbe, fagyokat jósoltak, igy a vázákat le kell kötni, téliesíteni a sírokat.A  fotók nem adják vissza a színeket, talán a párás, nyirkos idő miatt.

Utána egy vidéki temetőbe mentünk viszont annyira sietünk, hogy nem néztem meg, vagy is elfelejtettem hogy viharos szelet mondtak, ami útközben el is kapott bennünket.. Amúgy is nem szeretem, sőt azt is mondhatnám, félek a viharos széltől...Ez a fotó Szigetvári kanyarba készült, nagy forgalom volt különben és nem tudtam,  vagy igazából nem akartam senkit megzavarni, hogy mögötte, vagy szembe fotókat készítek.. Szigetváron túl mentünk, Alig tudtuk a kabátot felvenni ahogy a kocsiból kiszálltunk...Nem tudom  voltunk e ilyen viharos szélbe egyáltalán kint a temetőbe közel 27év alatt...és akkor még nem említettem hogy mennyire taszígálta  az autót... Nagyon hamar végeztünk, ilyen keveset még soha nem voltunk kint, de ott kint a szántásba , még nagyobb volt a szél...Minden összetörve, szanaszét...Jó nagy takarítás vár a temetőre....Régen a szántásba jó messze a falútól  temettek...

Az út mellett gyönyörű szép fákat és leveleket láttam, hordta is a szél rendesen..

Szerencsére ,szerencsésen haza értünk, utána jól kibeszéltük, két vén csak elindul, és nem nézi meg előtte mi is a helyzet időjárásba...és a legnagyobb  viharos szélbe elindulnak.

szerintem...

Szerintem megérdemel egy külön bejegyzést, amúgy meg semmi érdekesség nem történt mostanság...De örülök hogy úgy döntöttem, mégis csak behozom a karácsony kaktuszaimat. Pár héttel ezelőtt blogbarátnőm kérdezett a kaktuszról, de sajnos választ nem tudtam mondani, mert akárhogy próbálkozom e szépséges virágokkal  majd nem hogy kinyírom őket...Alig tudom életbe tartani őket...Ha öntözőm, az a baj , ha nem az... Egy biztos nyáron ki kell tenni a szabadba, olyan helyre ahol mi szabályozzuk a vizet, ne legyen  tűző napon, és árnyékba se...7 cserép van, ebből majd mindegyik hagyott el a hajtásaiból, nem is keveset, van olyan hogy csak egy hajtás van a cserépbe, és lóg a virág most rajta..

Akkor azt mondtam, kérdés hogy be hozom e, mert annyira csúnyán  néznek ki. Már másnap mintha kicserélték volna a cserepeket, úgy kihúzták magukat a hajtások, következő nap elkezdtek hízni a bimbok. Ami megmaradt ,több  bimbót, majd virágot hozott, hogy akasztani se lehetne többet rá... Az egy szálasokon is van virág...Nem szaporítom a szót... jó döntés volt, hogy megkegyelmeztem nekik, most aztán egész télen megint játszhatunk, hogy sok a víz, vagy kevés

Nehéz fotózni, mert a virágok lefele lógnak, nem szabad forgatni, mert ledobálja a bimbokat, és nem nyíliik Szokásomhoz híven rengeteg fotó készült...

aranyos bejegyzés..

 Micsoda szépséges a természet... A nap ment már lefele, és ezt a szépséget produkálta...Az ilyen szépségnek is hogy lehet örülni....

Elég szélsőséges  mostanság az időjárás..Kedden egész nap szakadt az eső...  Ma reggelre  és tegnap még az itatók is befagytak...Hideg nyirkos idő...az ízületeknek ép nem a legjobb