harmadik nap...Abaliget.

Szép emlékek  fűztek Abaligethez,és főleg hogy talán a fatalságunk is eszembe jutott...Utoljáta vagy 20 éve voltunk unokával, de már akkor sem volt olyan mint előtte..Nem csak azért mert öregebbek lettünk, valahogy nekem inkább úgy tűnt, elhanyagolták....és most megint ez az érzés fogott el..Alig volt látogató, de ez alapján nem lehet azt mondani, hogy  nincs látogató,Rögtön szembe tűnt, hogy vagy a vihar, vagy más megfontolásból csonkítottak fákat, ami már messziről szembetűnő.

Igazából nekem a viz visszatüközése tetszett

színpad.. valamikor szebb napokat látott, 

ki van rá irva, csak a falatozó vendégei ülhetnek le...

imádom az ilyen képeket,,gyönyörű

pad...szomorú látvány, 

itt megpihentünk...nem hiszem, hogy lehetne itt egy műsort levezetni...elég romos...

Ez a kis séta elég is volt...szomorúságomat nem is leplezem, kitudja, pár év múlva ,mennyire fog lepukkani, ha valakik fel nem karolják...mert kár érte...Töltöttünk itt pár napot, faházba, barlangba is voltunk, fürödtünk is, és csónakázni is lehetett, a másik oldalon meg pecázni lehetett anno.Szóval igazi piheni való hely, volt.

..második nap..Égervölgy

 Itt is nagyon rég voltunk,apa kedvenc helye volt gyerekkorában...tulajdonkép, itt nőttek fel, itt volt a találka mindig az ürögi gyerekekkel.Tele emlékkel, és mesélt...én ahogy megláttam kezdésnek az emelkedőt, inkább visszafordultam volna, már elfelejtettem , milyen meredek a kezdés is...Nagyon látszott, hogy milyen nagy szárazzság uralkodik mindenütt, szomjaztak a fák, ahol máskor bő víz folyt a mederben, most vagy teljes száraz, vagy itt-ott kis pocsolya volt,  

Ahogy a kimosott gyökereket megláttam, nekem misztikusá vált a környék.  és az Avatár jutott eszembe, meg a túrázok, hogy mennyi ilyen szépséget láthatnak..Ezek a gyökerek, olyan szépek, tekerednek, össze-vissza.Itt sütöttek csirkét tollasan... bekenték sárral,és  beletették a tűzbe... aztán igy lejött  a tolla, bőre,.természetesen előtte kivették a belsőrészeit...Itt sütöttek csigát is....sok emlék előjött, jó volt hallgatni, bár már mesélte, de jó volt újra feleleviteni a sok történetett.Én meg lihegtem...és alig tudtam felmászni,azt hittem sosem érünk fel, a tisztáson alig vártam , hogy leüljek..Voltak csoportok már fent, jó hangos volt az erdő.Madarak is voltak, bár lehet hogy a hangzavar zavarta  őket, mert elég csendesek voltak...Azért meglátszott a vihat itt is, sok fa ki volt dölve.Erőt gyűjtve, újra elindultunk, vigasztalt apa, hogy már most lefele fogunk menni, bár én inkább újra emelkedőnek néztem.

kiszáradva...

útjelző... lehetett volna még felfele menni, de már erőm se volt...

Katona sír... a darázs csípte meg, ,igy halt meg.

A tisztáson tűzrakó hely... Nagyon halványan dereng, hogy mi is általános iskolával voltunk itt kirándulni , annak idején.

beépült Makár látható.

itt újra pihenem kellett, és amig majszolgattam a kiflit, apa mesélt...Itt volt annak idején  tankállás...itt volt a tank, vigyáztak a falúra az öregek szerint,,az évre nem emlékszik, és nem találtunk róla írást.JJJja és természetesen, kerékpárút, de mint az őrültek, úgy jöttek le a dombról... még nézni is rossz volt.

háttérben a Tenkeshegy.

Sikerült jó elfáradnom, de jó volt kicsit kiszellőztetni a fejünket is, meg újra az emlékek is előjöttek, 

Köszönöm a figyelmet, tudom nem egy tartalmas ízgalmas leírás... nos az írás ép nem erősségem...