Több mint 4 hónap után, hoztuk... Nem szeretnék nagy szavakat, mert csak annak tűnne... és csak az érti, aki életében mindig volt egy szőrös gyerek, egy családtag, az akár egy kutya, vagy cica...
Bizonyára a betegségem is ettől jött, ez a nagy űr, a csend a az Alex hiánya... lelki trauma... lehet mondani hogy ennél nagyobb bajom sose legyen... nem kívánom senkinek... Mesélhetnék.. de minek szívünkbe itt él velünk...
vallom... és Alex előtt is mondtam, hogy Alex is mindent tudott, Maci bizonyára elmondta neki... most Tapira mondom... Alex elmondott mindent...
3 hét után,hihetetlen dolgokat tud... Szófogadó, nyugodt, okos szép kutyus... Siklósi menhelyről fogadtuk örökbe... Nagyon rossz sorsa volt... Kétszeresen is... Remélem el tudja felejteni amit elkövettek ellene, nem tudom megérteni, mit lehet egy ilyen pici állaton bántani, verni... Igaz az emberek közt is vannak...
Egész nap velünk van, ahova lehet vinni együtt megyünk.. nagyon jól viselkedik az autóba is...
Este a kennelbe az más tészta...... ott az elején udvaroltunk neki, de már most szépen egyedül is bemegy, de előtte diszkisérettel pisil és szalad is be a kennelbe... Egész éjjel alszik a három hét alatt kétszer kellett neki szólni...és ott is szóba tiszta...A bántások ellenére nagyon nyugodt, szófogadó...
Kit mi gyógyít... bennünket egy KUTYA... nagy betűvel... Közel 60 év, amikor kutya is volt... most igy 70.-en túl fontos az életünkbe... Volt aki egyenest nekünk szegezte a kérdést, hogy meggondoltuk? Igen... és tudjuk mivel jár...szeretet gombóc...
