Pár xszem.

Kezem ,,, mint az ólom.... érdes mint a reszelő.... de kell a pár xszem...egész napi hajtás után kikapcsol, megnyugtat..
Hajnalba csak nézelődöm, ..... a pihenéssé a főszerep...
Tegnap végre kicsit tovább is aludhattam, már számoljuk a napokat...Mondogatjuk... kitartás.... kitartás...Új erőt ad a pár öltés, és azon gondolkozom munka közben, hogy is bejezem be... mit is láttam, melyiket is készítsem, ha végre túl leszünk, bár olyan sok a más elmaradásunk... nyakunkon a hideg, a téliesítés a fóliákba...JJJJjjjjjajjjjj de nem szeretem munka...Sok  pihenés nem  lesz...és a temető bejárásokat is később  zavarjuk le...

egész hétre kitartott...szülinapi  ajándék  lesz, még hiányzik az összeállítás...

aprócska dísz is , két nap kellett hozzá...sajnos..

Szép hetet kívánok minden kedves olvasónak!

Mára...

Fotózni kell, megragadni minden pillanatot, hogy megtudjuk mutatni mit látunk, milyen volt... hogy eszünkbe jusson .....lehet a kicsinek is örülni...

Kicsit kezd az udvar üres lenni, tegnap este még lóhalálába becipeltük a kaktuszokat és a többi megfázhatós virágokat...

Lassan újra ébred a nap is...tegnapi fotókkal kívánok szép napot... még pár nap...és akkor  visszatér a "normális" megszokott élet vitel...nálunk

                                                    túlélés...fólia széle..

                                               találtam egy katicát,ép fotóztam,ami nem  sikerült ugyan, de a kép megmaradt, nem is gondoltam akkor hogy Alex is ott szöszöl mellettem...és persze  már akkor eszembe jutott, Katici is.... rég volt, .....

... a gyümölcse ehetetlen... hú de rossz íze van, de meghagytam... most újra nyílik...

közelről nézve, milyen szép a   krizantén bimbója,..is.

Képek...és megint képek...

..Ép csak pirkadt...mert tetszik.

Kis látogató.,avagy idegen macsek a fán.

A  kis kerítés előtt ülve ,  hol a  tiszafára, hol, a nyitott ajtón benézve rám nézve makogott Alex,és elég  izgatottan, mintha hívna,.. hogy ezt látnom kell...Én meg csak úgy rászóltam, , mert gondoltam a madarak vannak az etetőben, vagy a Cica ép a fára mászást gyakorolja...Hiába..... hívott mennem kellett nekem is megnézni, mit talált...

Új szomszédok költöztek  két házzal feljebb,  kiscicával, kis kutyával.Azóta nem először találkozott Alex a cirnyókával, de most ép nálunk landolt a fán..jó lehet, hogy Alex kergette fel, nem tudni...
Rögtön eszembe jutott a mi kis 11 évesünk, milyen is volt pici korában...
Bezártam Alexet, hogy le tudjon jönni a és haza tudjon menni a cica...Ugy látszik ez sem fogja szívelni  az idegen cicákat,hiába a beszéd, hogy" nem kell nekünk más cicája, és nem bántjuk"..
Berohantam és gyorsan kattingattam párat.

 Kerestem rögtön a mi cicánkat , vajon hol lehet...hamar meg lett, ép napozott a tetőn.Természetesen erre Az "ugatásra" előkerült, és ő is a fánál ügyködött volna, de olyan éktelen hangot adott magából a picurka ijedtében, hogy a mi cicánk elssunyogott,és a mentési akcióig a lakásba zártam,. 

Sikeresen lemászott a fáról, Apa után ment,  ez a kis szépség ,együtt mentek a kapuig,ki bújt a kapu alatt és már szaladt is haza...

Félő, hogy ezzel a téma nem zárult le...sikerül e  máskor is megmenteni.../ kis bestia.. már a madáretető felé vette útját, csak mi megzavartuk/

Fények,színek.

Szeretem nézni ahogy kel a nap, áthatol a leveleken,a fákon, érdekes,. kicsit misztikus árnyakat, fényeket rajzol...Sietni kell, mert a következő pillanatban, már egy újabb fény villan fel, vagy elmúlik, és homályba merül.Ebben a borongós októberben igazán szépségnek számít ahogy szombaton ébredezett a nap, aranyba öltöztette a  a körülöttünk lévő tárgyakat,minden piciny rést kihasználva.,áttörte magát  sugaraival fényt hozott kora reggel.

Szép napot,köszönöm hogy benéztél!!