"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cica. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cica. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 8., vasárnap

Emlékezés...


 Nap nincs hogy ne jutna eszünkbe, ne várnánk... Harmadik éve hogy nincs velünk. Egy éves koráig, azt sem tudta hogy a keritésen át lehet mászni, fára se nagyon tudott mászni, mindig féltettük hogy leesik, viszont az üveg terasz tetején soha nem csúszott le...A folyosó ajtó, mindig úgy van csak behajtva, hogy tudjon kedvenc helyén a radiátoron feküdni, és ha akar lejöhet közénk... Hiányzik... de nagyon hallom még mindig hogy szól, oson, és várom hogy Alexet  átugorva az ölembe ugorjon... hogy kisér a sátrakba... Ezt csak az érti... aki benne van, milyen amikor egy kedvenc elmegy...A gyertya 6án neki égett... a szivünkbe mindig él...17,5 évet élt










2025. december 7., vasárnap

alakulgat...

 Nagy nehezen túl vagyok  ezen...még a sál vissza van, három minta, három rénszarvas.. , a másik kettőnek hiányzik az agancsa..az a legnehezebb és az összeállítás...A körmeim fájnak... de még kell, hogy négyen legyenek...



idetettem, de nem adja vissza a fotó, ahogy a vízcseppek csillogva ültek az ágon...




Itt volt ma is a kis vendég, fotozni akartam a virágomat, meg, meg nézni a csigákat, de segitett...



 itt van egy, hunyor a virágosba meg kettőt ültettem... kiváncsi leszek megmaradnak e...

annyira aranyos, kedves  , örülünk neki, amikor itt van... tudom nem a mi kedvünkért jön, inkább a madarakat nézi, remélem nem zavarja el majd őket..Olvasom , sehol nincs madár, vagy alig...Nálunk is ez a helyzet...

2025. október 24., péntek

Végre...


 Megjött az eső...Tegnap, egész enyhe idő volt, többször is esegetett, vagy inkább csak szitált,2,7 milli volt egész nap...csak délután mentünk ki, a virághagymás kis szatyrommal, mert előtte nap, fiunk jött egy kis ajándék virághagymákkal, Németországból,, amit Ernő ki is ültette még tegnap...mármint nagy részét...valahogy tegnap lehetett érezni, hogy valami készül...Rég volt ilyen csend,és nyugalom, csak a madarak csicseregtek...Nem jutott esszébe senkinek, a favágás, kaszálás,kalapálás, nagy hangzavar, gyerekek kiabálása, játszása... Mintha csak mi léteztünk volna a környéken..ÓÓÓ de jó vvvvolt...Évek óta, mellettünk,fölöttünk lejjebb , szembe és  és még arrább, és még arrább, mindig építkeznek, soha nincs csend... csak tegnap...és mintha a kutyák is megérezték volna, az  esti vihart, egy se ugatott...

Igazából, nem is értem, miért lett divat, hogy két-három kutya legyen egy- egy portán, akik éjjel- nappal ugatnak... Tán azért hogy egyedül ne unatkozzon.. Gazdákat nem zavarja, hogy a kutyája egész éjjel és nappal cseflett az ablaka alatt...Engem viszont zavar... Szerencsére minden kutyánk csendbe volt,, van, csak ha  a baj volt akkor  ugattak, ami azt jelentette, hogy akár éjjel is kimentünk megnézni, hogy mi történt, és rá lett szólva...jeleztek, de nem ugattak... 

Ez a nyugalom... levelek hullottak,csak apró zizzenések, ahogy a levelek potyogtak és a madarak is elcsitultak szürkületre, majd az eső is inkább csak csöpögött, estére már, 4-5 milli össze is jött, még meg is jegyeztem... hogy nna nem nagyon erőltette meg magát az eső felhő, ami átment rajtunk, szerencsére szél nélkül, mert azt is jelezték hogy lesz... valamikor éjjel ide is ért, mivel sokáig csak vergődtem, nem tudtam aludni, mire jött a cirkusz, szerencsére semmit de semmit nem hallottam.Ma reggel olvasom, tőlünk nem messze van egy magaslati szélmérő, hogy 150km  feletti  szél volt... Nálunk nem tudom, mert nem olyan szél mérőnk van , hogy vissza tudjuk nézni, de hogy volt az biztos, mert rengeteg ágat tört le, mindenhol levél, nem kevés, virágok elborulva...Viszont igy összejött, 21 milliméter... látszik a földön, hogy minden vett egy nagy levegőt, szinte kinyújtózkodott...levelek is ledobálták magukat....






vendég cicánk.. annyira érdekes, nem a mi cicánk, de ott szeret aludni, ahol a mi cicánk aludt mindig


és még mindig pompázik a rózsa amit kaptam a gyerektől.







még a tiszafa leveleket is letépte a szél...





hát nem gyönyörű?Ráadásul ilyen volt az első cicánk Pécsen, megmérgezte egy gonosz ember







pár tegnapi fotó... kicsit összekeverte a rendszer...





 szép napot...

2025. január 27., hétfő

cicamicák...meg a többiek

 Imádom az ilyen aranyos figurákat... pláne hogy el is tudom készíteni...Az is igaz, hogy csak olyat csinálok, ami igazán tetszik...és tudom hogy örömöt szerezek vele...Az elsőt csak úgy talán magamnak készítettem, mert annyira oda voltam érte... Nem rég kapta meg a kendőt amit mutattam, barátnőm unokája, egy nagyon pici macival...örült neki nagyon de megjegyezte, hogy mikor fog fog kapni horgolt figurát, mert már nagyon régen kapott...Nos... mit is lehet mondani... Most hamarosan, hisz lesz a szülinapja...Ráadásul lila is... biztos örül majd neki...Amig itt van, ketten bandáznak... napoznak... jjja nem, csak fekszenek...




Közben persze más felé is kacsingattam, mert megtetszett egy liba... sapkás, nadrágos liba...Egyik mintánál ez nem tetszett a másiknál meg az, igy aztán három mintából gyúrtam össze... nem minden passzolt, de kész csak a sapi és a nadrág vissza van, mert az nem az én világom... sajnálom az időmet, mert nagyon szöszmötös munka és kitudja hányszor kell majd bontani az öltözéket...A nyakába műanyag cső van, mert összeomolt volna a nagy fejétől...



 két kis cicás levendulás illatpárna, már csak ráadás volt, sajnáltam az anyagot, nem dobunk el egy centis anyagot se, pláne ekkorát...


Láttam többen zoknit kötnek, akkor jutott eszembe, hogy van egy elmaradásom ebből a fonalból, zongorakesztyű...ez is ajándék és hamarosan aktuális is...

Most több mindennek nekiálltam... mert egyikkel sem tudok sok időt foglalkozni, hol ez, hol az fáj... de igy legalább halad minden... bárcsak a séta haladna igy...

Még pár 100 xszem a jaguárból... azt tartalékolom... ha ép egyiket sem tudom csinálni a tűt még tudom fogni szerencsére...

Ez az idő sem nekem sem másnak nem kedvez... majd lesz még szép idő...

Köszönöm a figyelmet...