Fények...

 

Megfordította a sorrendet a rendszer...Tegnap és ma ahogy kelt fel a nap, és bekandikált az ablakon,  az étkezőn, apát megvilágította.. és ahogy apa nézte ahogy besüt a nap... Érdekes...Szeretem az ilyen csendes, nyugodt semmitevést...

pár esti fény--

Mikulás napján...

 Tömegbe nem fotóztam... rengeteg gyerek volt... mentek be a Mikuláshoz... jó kis zene, finom illatok

az új játszótér...

Kár hogy ép esett az eső, vagy hasonló és hideg is volt... de a gyerekek boldogságát jó volt látni...

Biztos lesznek képek hivatalos képek, akkor teszek fel...

Tegnapi nap...

 Be kellett menni a bankba, mert valami változás lesz és igy intézkedni kell.Nem sűrűn járunk, nincs is.. kártyánk, ...Amig ott intézték a mi papírjainkat, többször is elhangzott, hogy ne várjanak, mert nem működik a pénzautomata... nem lehet pénzt felvenni...és máshol? egész városba üzemzavar van... 

Jó napjuk lehetett embereknek...Szóval azért ez sem megoldás... Boltba bevásárolsz, tele a futószalag és nem tudsz fizetni..

tegnap előtti bejegyzés, csak eltettem  piszkozatba...

ezmegaz...

 Nem is tudom melyiket írjam előbb, ...Talán ez, mert másnál ez mindennapi...,nekem új volt...

mindig utáltam a sport cipőt... most ezt kell hordani..

Hiába van cipőm, sajnos a beteg lábam miatt nehéz mindegyikbe belebújni, pláne menni...Mikor voltam orvosnál megmutatni a sarkam, annyira de annyira letolt, hogy mit képzelek ilyen cipőbe járni... pedig csak a legkényelmesebbet és a leggyorsabban levetni topánkát húztam, nem beszélve, hogy félméteres cipőkanalat nem akartam vinni magammal..Jól kioktatott és felírta kb milyen márkájú cipőt vegyek, hogy legalább kicsit könnyebb legyen..

NNa a napokba jött el az alkalom, így felkerekedtünk és ellátogatunk a pécsi Árkádba.. Szerencse hogy a földszinten volt a bolt, nagyon- nagyon nem bírom a mozgólépcsőket, és a tömeget... Tömeg sehol, a boltba is csak mi voltunk...Régen találkoztam ilyen kiszolgálással, pláne hogy fiatalok voltak az eladók...

Segítettek, tényleg egy szavam se lehet... Persze ezek a cipők nem occsok, meg a többi se ,de ha kell és muszáj....leárazva se occsó...Talán mégiscsak vannak jó és kedves eladók fiatalokba is...Örültem hogy jól végződött a vásárlás, mert nem könnyű esett vagyok.. most meg pláne, előtte a nagy lábam... most meg párosul hogy dagadt is... sarkantyú is van... 

A másik történetem felbőszít és nem tudom elképzelni se, hogy a mai világba, egy olyan kórházba ami világszínvonalú, ott tanulnak orvosnak... és...

 Nagyon kedves régi barátunk a nyár óta szenved, már kivülről, belülről kifordították, rengeteg vizsgálat, csak nem találtak semmit, vagyis valami picike valamit... Csak azt is meg kellett innen-onnan nézni... mire kiderült a semmi baja helyett nagyon nagy a baj, annyira hogy azonnal el kell kezdeni a kezelést mert , mert ez  a valami nagyon burjánzik, szaporodik, ép ezért műteni se lehet... Berendelték azonnal, hogy a kezelés megkezdődjön, aznap derült ki, ott, hogy még van egy vizsgálat, amit elfelejtettek... igen ám , de ebbe a kórházba !!!!!!!nincs ez a műszer...majd hozzák délelőtt, majd délután, de  estére oda ér...és nem ért oda.. majd másnapra.. Maga a vizsgálat betegnek és orvosnak is kimerítő volt... de túl van az első kezelésen......

és akkkor nálunk hiánycikk ez meg az... és minden pénz máshova megy mint kéne...Én az összes fentieket , urakat magunk közé tenném.. nesze neked te is kapd azt a z ellátást amit mi, mert nincs rá keret, nincs műszer, nincs semmi.../sok helyen kabát akasztó se/, és várjanak éveket akár egy vizsgálatra is...

Ha már ennyire benne vagyok a morgolódásba, még egy történet... Micsoda kis harcosok a gyerekek... Nincs nagy dobra verve, mennyi leukémiás kisgyerek van...8 hónap, mire el kezd gyógyulás útjára lépni... Addig megjárják a poklok poklát, gyerekek , szülők...Az ismeretségi körünkbe is van...

Össze szorul a szívem... nem csak a gyerekekért.. a barátokért is... hogy megvívják a harcukat... és tudom milyen most a lékör a családba...

Tudom most az én bajom eltörpül, de azt is tudom,, mi is min mentünk keresztül..és most ők..és nem is egy barátunk , nagyon jó ismerős küzd...

Szoktam mondani, hogy  hitetlen vagyok,  mostanában  a vallás is nagyon előkerült, én mindig tiszteletbe tartottam, ép ezért most inkább nem szólók semmit...

Remélem nem bántok meg senkit, nem is volt szándékom...és az igazi véleményemet nem is merem leírni nyíltan...

"séta"

 Mára voltam visszarendelve az Onkológiára...Mindig nagy félelemmel megyek, mondhatnám azt is hogy rettegek.... az tudja csak aki ebbe benne volt, vagy van... Szerencsére rendbe volt minden, fél év múlva újra kezdődik a vizsgálat sorozat... de nem ez miatt irok most bejegyzést, hanem ami ott fogadott..Amikor ezt  láttam, egy pillanatra a szívem feloldódott. Nagyon sajnálom, hogy a fotók nem adják vissza  ahogy a levelek csak úgy szálltak, és végül a földön landoltak...

valamikori gyerekkórház, kár hogy hagyták tönkre menni, platinás gyönyörű kórház volt,...

tévétorony, majdnem mindenhonnan látszik, ékessége Pécsnek!

utolsó

 savanyítás, eltevés, és minden más...Még van a földbe zeller, de lehet hogy el is fagyott..A cékla olyan apróka lett.  mint a dió,azért ettünk belőle,igaz macerásabb volt az elkészítés, , a többi a földbe, most le volt árazva a cékla inkább vettem, a maradékot eltettem, pici  kénpor és eláll...

Almát is sikerült aránylag olcsobban venni, ép csak meg nem szólalt, már üvegekbe, almás pitéhez, ha kell, csak a tésztát kell elkészíteni, ...

ezmegaz

 

Ma orvoshoz kellett mennem, Pécsen a Szabadság utcai Máv rendelőbe...Gondolom nem volt idő a leveleket összetakarítani, vagy kitudja, de  mindenütt levél, az eső szakadt, felfogta a csapadékot, a járdán hömpölygött a víz. Mennyire  veszélyes azt ügye nem is kell említeni, legalább annyira veszélyes, mint a hó... jég

Hó...szerencsére elkerült bennünket, Pécsen a Mecseken esett egy- két centi hó, délutánra ide ért a havas eső...A szél tombolt... a két nap alatt, 40 milliméter eső, és rengeteg  falevél, mert két esős nap közt takaritottuk az egész udvart, olyan levelek voltak, ami a közelünkbe sincs fa... Tombolt a szél, most már két nap is...Olyan nagy szél volt, hogy jó pár bokor megdőlt, megértük összekötni és vissza húzni...

Napok óta a madarak is megtaláltak bennünket, már az ablakba is nézelődtek, hogy vajon mikor is kapnak kaját...Egy cinke golyót tett ki apa, meg is rohanták... a mai nagy szélbe mindenki ide talált...Megjelent 4 csúszka, vörösbegy kék cinke, széncinke...meg hhát verebek, rigók... Úgyhogy nálunk hivatalosan megkezdődött az etetés... a szotyi is ki lett téve...

tegnapi fotók

Szóval megérkezett a tél...volt már ilyenkor meleg, sőt nagyon meleg is, rövid ujjúba intéztük a dolgokat, éjjel esett 2 centi hó...49 éve,,, szinte hihetetlen, hogy ennyi idő telt el...Remélem még  megmaradunk egymásnak  jó darabig...