Április utolsó bejegyzése...

Tegnap a zivatar előtt készültek a képek, ami bennünket nem ért el, viszont  körülöttünk mindenhol, volt eső, még jég is, az persze nem hiányzott volna, ,így meg kellett elégedni a 2 milliméter esővel, ami már reggelre sem látszott, hogy volt valami csapadékhoz hasonló.,,viszont szép felhők voltak, nem olyan vihar előttiek..., egy kis csokorral... és megint eltelt egy hónap...vége az áprilisnak  is.

nekem mindig fagyi habbal jut eszembe...

az első két virág ki is nyílt, még soha ennyi bimbó nem volt a levélkaktuszon...Annyira sajnálom, hogy a fólia sátorban nyílik...

és a clematis is.. nyílik,  sajnos a halvány lila kipusztult teljesen...

Köszönöm a figyelmet,,,,, vigyázzatok magatokra, legyetek jók.

konyhából..

Buktát ettem volna, de mivel, volt egy nagy pohár kefir, így pogácsára esett a választás...Kimért élesztőm volt, ahogy a tejbe tettem, az élesztőt, szinte azonnal "dolgozni" kezdett...Nagyon igyekeznem kellett, az összeállítással.Hamar megkelt a tészta is...Egyébként Horváth Ilona szakács könyvből készült a pogácsa.
Nem akarom dicsérni, de én is meglepődtem, hogy milyen kis dagadt buci pogácsák lettek...és milyen finom, puha...és másnap is puha...Kíváncsi leszek, hogy véletlen volt e, mert nem a megszokott élesztőt használtam...és még sosem lett ilyen a pogi...

A tojásfehérjét eltettem, hogy másnap madártej készül majd, hogy ne  vesszen kárba...A hűtőbe pakolásztam, egy ügyes mozdulattal, sikerült félrebillentenem a tálkát, és nem is vettem észre azonnal, hanem mire  kész lettem a hűtő rendezésével, akkor vettem észre hogy félre áll a tál...és kevesebb a tojásfehérje... beleborult a zöldséges dobozba, ami alul van... mindenhova jutott... Nem is mesélem ... a megmaradt tojásfehérje, Alex vacsorájába került... 
Egyébként töröltettek már össze tojásfehérjét? és nem egyet???szóval jó kis  munka...

💔💔💔💔💔💔
régen hoztam, felhős képet... ez tetszett most meg.

....és akkor egy kis virág...

korall virág a narancs színű, ,hátul a levélkaktusz, amin ennyi bimbó még sosem volt...Megint csak a fóliasátorba fog pompázni, nem viszem ki, egyszer kivittem, másnap az összes bimbó a földön volt...

áttelelt... hihetetlen...ez tavaly kelt ki, és megmaradt... és nem hittem, de  kinyílt...

Vigyázatok magatokra... legyetek jók...
Köszönöm a figyelmet, ha van még aki erre jár..

Eddig eljutottam...

Végre van már , valami, aminek neki fogtam,,,Annyira egyszerűnek tűnt, aztán nyelvi nehézségekbe is botlottam... nem jött ki a minta... el volt írva,   Szóval így nehéz...Végül sikerült  olyan segítséget kérnem, aki már elkészítette, és magyar...Tudom ,mi fogott meg... de a sok unalmas félkör,vagyis az ív......és olyan nehezen akart elkészülni...De most már örülök, hogy eddig eljutottam,és az utolsó előtti kör... és látom milyen szép lesz..Az utolsó két kör adja meg a terítő szépségét...Ez is egy közös hajócsipke projekt, a közösségi oldalon."Ápril" névvel. A tervezője.....LAURA.

Az egész terítő, elfér a tenyerembe

Köszönöm a figyelmet... Vigyázatok magatokra, Szép hétvégét...

ezaz..meg más...

Egy pár virág...

Szegényke újra kihajtott, sajnáltam visszavágni... Nem hittem hogy idén egyáltalán egy pici virágot is hozni fog...A gyökere alatt elment egy vakond, kitúrta a földet is... és biztos hogy a vakond a ludas, mert ahogy kitúrta a földet, pár nap elteltével, el kezdet kókadni...pár virág... szomorú  így látni...

nem tudok a színével betelni... "rókaszínű"?????vagy nem?

egy kis egyveleg...

                        ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

ez a mécses most egy  kedves, humoros jókedvű,""blogosismerősnek"""" ég...Szándékosan nem írtam a blogját és a nevét..

Köszönöm a figyelmet...

Keretbe...

Egész véletlen találtam rá, már a dobozban pihent a hímzés...Biztos volt vele terv, aztán feledésbe ment...
A mai napig imádom a a kicsi Vukot.... Neki való keret is előkerült, már a falon...

Köszönöm a figyelmet...

Orgona és magnólia fa...

Ahogy múlnak az évek, nem  csak mi öregszünk, hanem a szeretet  fáink, virágaink is...Ez is hozzá tartozik az életünkhöz...
Több mint 30 éves lenne, de már másodszor vagy harmadszor hal meg, és éled újra és újra...Mostanában nem járok kint az utcán, így az orgonát sem vettem észre, hogy virág is lesz,vagy van rajta...Az Orsinál olvastam, hogy milyen kis mütyürkék idén a bugák, így én is szemügyre vettem a mi kis fánkat......Ép csak él, sok az elszáradt ág, aztán a végén  egy két kis levél,a tövétől újra kis friss hajtás, rajta virág is... újra hajt.Bizony kis csutvasz virágok lesznek, talán tényleg ez a nagy szárazság az oka..Igazából soha nem volt jó helyen, a vízakna mellett, így még odébb ültetni sem lehetett..Sokszor ért csalódás, mert mindig fehér színt vártam... tudom ám miért, otthon volt egy hófehér dupla fehér orgonafánk, Anyu kedvence volt, fotó is van, ahogy a nyakába "csimpaszkodom", nem ép kislány koromba....Ez az emlék annyira belém vésődött, hogy  annak ellenére hogy tudom hogy itthon, meg lila van, mégis fehéret várok...

fehér orgona és én  anyuval

                                                                   💓💓💓💓
... és akkor a magnólia fa, ami nekem örökre tulipánfa marad, Apu minden évben ültetett, de soha nem maradt meg..Valószínű a mi területünket, a földet nem szerette, így aztán amikor megvettük ezt a házat, és tereprendezés volt, rögtön ültettünk egy kis pici fácskát....Azóta  eltelt több mint 30 év, ez a fa is haldoklik...Már csak  a fa felső ágain van virág...
Ahogy öregszik az ember egyre jobban ragaszkodik  egy tárgyhoz, fához, virághoz, mert emlék fűződik hozzá.

Köszönöm a figyelmet...