Orgona és magnólia fa...

Ahogy múlnak az évek, nem  csak mi öregszünk, hanem a szeretet  fáink, virágaink is...Ez is hozzá tartozik az életünkhöz...
Több mint 30 éves lenne, de már másodszor vagy harmadszor hal meg, és éled újra és újra...Mostanában nem járok kint az utcán, így az orgonát sem vettem észre, hogy virág is lesz,vagy van rajta...Az Orsinál olvastam, hogy milyen kis mütyürkék idén a bugák, így én is szemügyre vettem a mi kis fánkat......Ép csak él, sok az elszáradt ág, aztán a végén  egy két kis levél,a tövétől újra kis friss hajtás, rajta virág is... újra hajt.Bizony kis csutvasz virágok lesznek, talán tényleg ez a nagy szárazság az oka..Igazából soha nem volt jó helyen, a vízakna mellett, így még odébb ültetni sem lehetett..Sokszor ért csalódás, mert mindig fehér színt vártam... tudom ám miért, otthon volt egy hófehér dupla fehér orgonafánk, Anyu kedvence volt, fotó is van, ahogy a nyakába "csimpaszkodom", nem ép kislány koromba....Ez az emlék annyira belém vésődött, hogy  annak ellenére hogy tudom hogy itthon, meg lila van, mégis fehéret várok...

fehér orgona és én  anyuval

                                                                   💓💓💓💓
... és akkor a magnólia fa, ami nekem örökre tulipánfa marad, Apu minden évben ültetett, de soha nem maradt meg..Valószínű a mi területünket, a földet nem szerette, így aztán amikor megvettük ezt a házat, és tereprendezés volt, rögtön ültettünk egy kis pici fácskát....Azóta  eltelt több mint 30 év, ez a fa is haldoklik...Már csak  a fa felső ágain van virág...
Ahogy öregszik az ember egyre jobban ragaszkodik  egy tárgyhoz, fához, virághoz, mert emlék fűződik hozzá.

Köszönöm a figyelmet...