Ezmegaz

 

ki mire tippel... kapkodásnak ez lett a vége...itt a kép is... nem sokat kell találgatni...Nos nagyon utálok boltba menni, nagyon- nagyon nehéz bármit venni nekem, megörültem, beér a kabát... és ez volt a lényeg,és már vettem is le... pláne hogy ez az egy volt...itthon derült ki, rövid az ujja, és olyan csúnyán fejezték be... Ha vissza viszem, és temetésre kell mennem, nincs kabát...van kabát, de nem ér be, a másik meg akkor kell ha legalább -20 fok van,, maradt... Erre pár nap múlva ugyan ez a bolt, csak máshol ezt a kabátot leárazta, pont a felére....Megértem megkötni, több helyen el is tévesztettem, feketét nem látom... ráadásul kétszer kicsúszott a tű mind leszaladt szem, csúszós a fonal is...Újra kellett kezdeni az egészet mert nem lehetet felszedni a szemeket... Mérgelődtem vele ép eleget... amúgy se könnyű 5 tűvel kötni... nna kész van, és remélem nem kell menni temetésre...Van más színű kabát, de nem temetésre való... illetve ha családbeli temetésre megy az ember...

Más... egy kedves blogbarát, írta, hogy milyen nagy munkába volt, nagy javítás, de inkább átalakítás volt a projekt... jaj de utálom... nekem már régóta össze volt készítve egy nagyon jó kis  melegítő nadrág...de kikopott a közepe, ha már Ő ilyen nagy munkába volt, nagy nehezen rávettem magam, hogy megvarrjam .mert mindig görgettem magam előtt Itthon csak melegítő nadrágokba vagyok...

Jó lenne ha máskor is írnátok ki mit csinál, amit ép nem szeret, mert hátha nekem is meg jön az ihlet...

összeállítva... az új hímzés

ezt a szépséget most kaptam... most tartottuk a névnapunkat a barátárainkkal, Alex miatt eddig elmaradt...JJa és véletlen egy ismerős félre olvasta a facén egy bejegyzésemet... erre becsöngetett egy szépséges tortával, ami nem csak szép hanem isteni finom is volt..A gyerek is vitt el belőle, csak annyit írt, többször is tarthatna apa szülinapot, és finom volt a torta...Többször kaptam tőle meglepiket... hhhát most is sikerült...

 készülnek, még ha lassan is...

vicsorító... de csak álmába...

Emlékezés...

 Nap nincs hogy ne jutna eszünkbe, ne várnánk... Harmadik éve hogy nincs velünk. Egy éves koráig, azt sem tudta hogy a keritésen át lehet mászni, fára se nagyon tudott mászni, mindig féltettük hogy leesik, viszont az üveg terasz tetején soha nem csúszott le...A folyosó ajtó, mindig úgy van csak behajtva, hogy tudjon kedvenc helyén a radiátoron feküdni, és ha akar lejöhet közénk... Hiányzik... de nagyon hallom még mindig hogy szól, oson, és várom hogy Alexet  átugorva az ölembe ugorjon... hogy kisér a sátrakba... Ezt csak az érti... aki benne van, milyen amikor egy kedvenc elmegy...A gyertya 6án neki égett... a szivünkbe mindig él...17,5 évet élt

Beszippant ...

Beszippant ez a figura,,,, sokan szeretik, igyekszem csinálni, lassan megy, nem olyan a kezem, mint régebben... Örülök, ha örömöt tudok szerezni... Ma voltak itt a barátnőmék, rég találkoztunk, és tényleg soha nem szoktam megkérdezni, hogy használja e, amit kapott, vagy az unokájának tetszett e,vagy a családjának és játszik esetleg a játékokkal a kicsi... Ma olyanokat tudtam meg, hogy tudom érdemes csinálni, az unokája viszi az oviba őket felváltva, van olyan ami nélkül nem lehet elindulni... Nagyon sok mindent készítettem az évek során nekik, ép le akartam állni... mondtam, hogy eddig miért nem említették, hogy használatba van, szeretik, vagy tetszik, nem kell odákat regélni, elég ha csak megemlitik, hogy a gyerek pl nem hajlandó elmenni otthonról, xy nélkül...Jó volt hallgatni.... vagy hogy közös karácsony fa díszités utána,osztozkodtak kié az adott dísz... Soha nem tudtam,,,Én nem akarom sem magamat, sem amiket készítek, senkire rátukmálni ...

Ezt most kellett leírnom...

 

csak ugy elmélkedem

tegnapi nézelődésemmel rá kellett jönnöm, bizony itt még vagy haldoklik a természet, vagy alszik... de nagyon... csak a sár..Még a hagymások se akarnak nagyon mutatkozni... Várom már... ez a kis kertem "boldogság, az öröm" szigete lenne, mert egyre nehezebb a menés, viszont a kertem az én váram, a feltöltő helyem... Az hogy a karácsonyi  durrogtatással egy cinke maradt a többi mind elment..Tele voltunk verebekkel, most azok sincsenek...Sok bokor eltört, sok tenni való lesz...

 "korán " REGGEL, RÖGTÖN EGY VIDEÓVAL KEZDTEm, VAGYIS KETTŐVEL... A SZÍVEM ÖSSZESZORUL, MERT MICSODA KÁROKAT CSINÁLNAK AZ ERDŐKBE TARVÁGÁSSAL... 100 ÉVES FÁK, SEMMI NEM SZÁMÍT...bÁR MESSZE SE KELLENE MENNI, MERT A HÁTUNK MÖGÖTT IS MINDENT KIVÁGNAK, MERT HIVATALOSAN NEM Ültetett ERDŐ... KELL A HELY A BICIKLISEKNEK, AKIK MOST IS AZ RENDES UTON KÖZLEKEDNEK...

Amig beérünk Pécsre, ott is volt, ugyan még egy kevés vagy kiserdő félesség.. Alig van már fa, szépen csendbe mindent kivágnak, mert kell a hely, hogy milyen károkat csinálnak, a kutyát nem érdekli... Felépítkeznek a hegy tetejére, mert jó a kilátás... és csodálkoznak, mikor a hegy, a domb , lejön, mert nincs ami megfogja, kivágtak körülötte minden fát.. Persze a portáknál is ugyan ez a helyzet, megveszi, első dolog, a fa kivágás, mert útba van...Mi sok mindent nem láttunk, mert nem járunk semerre, de olvasni szoktam, és sok videó is van...Ritkán megyünk el itthonról, és akkor is csak a puszitást látni... Nagy szomorúság volt rajtam , amikor a mi ősparkunkat kezdték, egyre kisebbre faragni... Sok minden ráépült... nem is akarom felsorolni, , nagy része most fel lett újítva, játszótér, letér-kövezték...

Most látom megint megnyomtam a nagy betűs billentyűt... há t igy marad...

Csodálkoznak hogy a portákra bemennek az állatok, őzek rókák... nincs hol élniük...

Nem titok mennyire szeretem a rókákat, hogy a színük miatt, vagy a kis lényük miatt teljesen mindegy, sok helyen már mint benti állat élnek... Van egy Rókales, oldal a facén... gyógyit és kiengedi amikor meggyógyulnak és lelövöldözik a rókákat...szélharc...

Na jól elkanyarodtam..

 Alex elkísér.... de ahogy én nézelődöm , lefekszik... Nagyon megviselte, a másfél órás altatás... Jól van... de mégse... pár hét és 10 éves...Látszik a heg is szépen begyógyult.. Ez az orvos, tényleg azért orvos, hogy gyógyítson, szívvel lélekkel... és nem a pénzért...