Annyira aranyosak voltak, ahogy ültek az ivótálba mindketten és puszilgatták egymást, de mire fotózni sikerült őket addigra abba hagyták.. De a többi fotó is elmond róluk mindent...
nem tudom kell -e hozzá fűznöm még valamit? azon kívül, hogy elmehetne a búsba, mert nélküle is akad takarítani valóm, mert a lakásba is bejön , behordjuk az apró hungarocell porokat...és az udvar látványáról még nem is tettem említést...és összetakarítani is képtelenség.Szerencse, hogy nem a mi házunk fala tetszik neki... és jól emlékszik, mert tavaly is volt itt már..és a lukba bebújt és onnan nézelődött...
Írtam már előbbi bejegyzésembe, hogy a csengő felett rakott fészket egy rozsdafarkú...Egész véletlen vettük észre...és persze az első mozzanattól meg lett örökítve, de mi akkor még nem tudtunk róla...onnan számolva figyeltük, lestük... kb 5 napig építkezett egy egész tornyot... majd befészkelt, aztán pár nap múlva már nem is ült rajta...Utána olvastam, ez náluk természetes, és közben vissza is ült..és vártunk...4 picike született...és minden alkalommal hallottuk amikor etetés volt...De nagyon bizalmatlan és félős volt, így elég nehéz volt lencsevégre kapni...A fotók persze nem a legjobbak... de amikor már nagyon várták a finom élelmet, kinyújtózkodtak a fészekből, de ahogy megpillantottak, már el is bújtak, csak a kis kócos tollas fejüket láttuk...A tegnapi nagy vihar előtt még fényképeztem őket, és beszéltük apával, hogy olyAN SZÉP NAGYOK, HOGY PÁR NAP MÚLVA KIREPÜLNEK....Ma rögtön eszembe jutott reggel, nem e a vihar lesodorta a fészket... és legnagyobb meglepetésemre üres volt a fészek... kirepültek... Az élet rendje...de én igy is sajnálom...Ma hallottam, etette őket, mert gondolom 4 fele voltak..és hívta őket...
Milyen kicsi is elég a boldogsághoz...számomra nagy boldogság, hogy előttem, előttünk nőtt fel pár kis rozsdafarkú...Remélem még sokszor látom billegni, és hallom a hangjukat is a közelbe, vagy itt nálunk...
Mindig vártam, reménykedtem, hogy egyszer velünk is megtörténik az a kis csoda hogy fészket rak valamelyik kis kedvencünk...Sokszor irtam és mutattam is milyenek, amikor itt esznek, isznak, fürdenek,tanitják repülni a kis fiókákat, vagy csak valamelyik ágon sorba ülnek és pihennek..Meg is vannak a fotók, legközelebb mutatom is őket....hozzáteszem, a nem a rigókról és averebekre gondoltam... most pl az érő epret is leeszik, rengeteg kárt csinálnak...Kicsit irigykedve olvastam pipulka írását, ahogy felnőttek és kirepültek a kis rozsdafarkuak..Remélem nálunk is felnőnek...
Visszatérve a bejegyzésem okához, a napokba vettük észre hogy az ajtó felett amit nem
most igy néz ki...
Hihetetlen, hogy az első rigók, már ki is repültek a fészekből..A napokba vettem észre, hogy ide hozta a kicsinyét , itt várta, mig hozták neki a kukacot...Azóta nem is láttam a kicsi rigót, viszont nagy fészeképitésbe kezdtek megint a szülők...sajnos nem sikerült fotozni, a fejét nem lehetet látni, annyi moha volt a csőrében, és nem is hiszem, hogy kilátott...Pár hete találtam tojáshéját...
Ma mellettem sétált egy... és nem is félt...Még megsaccolni sem tudom, hogy hány rigó pár van csak nálunk, mert tuti hogy vendégek is járnak erre...
ma igy figyelt....
többször felreppentek a cinkék az ablaknál, azt hittük magokat meg valami kaja félességet keresgélnek, mikor észre vettük, hogy mikor elrepülnek tele a csőrük, valami szöszmösszel, de nem kutyaszőr...Nem akartam hinni a szememnek... duplaablakon keresztül nem a legtisztább a fotó, meg a háttér sem a legszebb... de hát ez van... a kint maradt takarókat tépték, de olyan szinten... néztem a plédeket, látszik ahogy megtépték... fészek készül...és igazuk van... itt esznek, isznak, piszkot is hagynak... remélem kis cinkék is lesznek... Bekarikáztam a szőrt a csőrébe a cinkének...Nagyon kis szorgosak voltak... Még nem tettem el a plédeket, a cica feküdt rajtuk... vállogathatott kedvére, hol akar ép heverészni..
bocsánat a rossz fotokért...