Madár a konyhába..

Mostanában sokat van nyitva a bejárati ajtónk, így a Cica  is ki-be jár a cica ajtón,Sokszor nem is tudom követni, hogy ép kifele tart vagy befele, csak az ajtó jellegzetes zaját hallom...Napokba is így volt, csak most  a párom szólt hogy menjek már... a többit nem is hallottam.Konyhába az ajtó előtt ült egy kis madár, és a Cica úgy nézett rám,  mintha dicséretet várt volna tőlem, hogy micsoda ajándékot is hozott...Áthozta a cicaajtón úgy hogy a madár nem sérült meg..és élt és csipogott is..Nem dicsértem meg, mert egyszer így engedte el az élő patkányt is a lakásba.../Nagy - nagy sikítozás közepette sikerült egy üveget ráborítanom, míg megjött a segítség. Akkor rám jött a frász rendesen//.
Ilyen kis csúfságot ilyen közelről még nem láttam, valószínű, vagy kilökték a fészekből a többiek, vagy már repülni próbált...

  természetesen minek menjenek messze fészket rakni, mikor enni- innit találnak... tehát állandóan tojás rakás, és picik hívogatása van...

Ma reggel megint mentem korán reggel a napfelkeltét fotózni... közben már akkora ricsaj volt kint, azt hittem megsüketülök...

 csodálom mindig az ilyen égboltot...ahogy kel a nap...

reggeli "fényben" a  virágom is...

Már megint a földön  a pici rigó....

Nehéz volt megfognom, hogy ne a Cica  legyen a gyorsabb... Talán most sikerült a kis életét megmentenem, de legközelebb ...kitudja...

Mai képek...

"Kert bejárást" tartottunk ma, igaz máskor is körül nézünk a fóliák körül, de  ha  viharos időt mondanak, különösen körültekintőnek kell lenni.Természetesen a gép ilyenkor is velünk van, mert nem tudni,mi lesz amit lencsevégre lehet kapni.. Mai képeket Apa készítette...

 madarak sem maradhatnak ki... oly picik... és nagy hanggal bírnak

 sajnos ez meg a szomszédba van... Hogy mennyi kárt tesznek nekünk és a másik szomszédnak nem is tudják... Azért kiváncsi lennék, ha az örökösöknél lenne ez a terület mit szólnának...

 Mára kinyílott a várva várt virágunk... Pár cseréppel van, elég  nehezen lehet "nyílásra " bírni.... nem a legjobb a helye...

gyönyörű napsütésbe a kaktusz....

BrRRRRRRRRRRRRRRr...

Szeretem az állatvilágot  meg a természetet is... De vannak  amiket csak messziről és semmi pénzért meg nem fognám ,és ők se érjenek hozzám....Ilyen  az imádkozósáska is....Fiam pont az ellentétem... 

Szép szép...... csak ne érjen hozzám.

Sikítozásom története.....

Ma nagy magányomba és síri csöndbe  varrogattam, mikor fél fülel hallottam  a cica ajtó  libbenését. Hátra nézem, és a döbbenettel vettem észre a Cica szájából valami kilóg és uzsgyí rohanás a felső folyosó felé,.... Én meg utána hogy becsukjam a folyosó ajtaját..Bekövetkezett amitől rettegtem... ez élt... a dög.... és szaladgált a .spájzba...., én meg  visítottam..  Elrángattam mindent, hogy megfogja a macsek, de őkelmének játszhatnéka volt és újra meg újra elengedte... én meg  csak  sikítottam,,, szerintem elhallatszott hegyen -völgyön...az, ahogy  orditottam..Lábbal meg ami a kezem ügyébe került  csapkolódtam. és toporzékoltam... Persze  APA megint nem volt itthon... Nekem kellett  megküzdenem a feladattal..Nagy nehézségek árán sikerült eltalálnom... megadta magát.. Lehet hogy a visításom  ijesztette halálra , és ettől rémült meg a Cica is, hisz ilyen hangzavarhoz nincs hozzászokva.


Miután felfedezte hogy a játékába "lemerült" az elem,  már nem érdekelte tovább.
Hogy,  biztos legyek a dolgomba, üveget is borítottam rá, majd  "APA" intézi a többi feladatot, ha meg jön...
A lelki világom a mai nap oda...

Az üveges képek nem a legjobbak,de az biztos,hogy a tetem alatta van.

"Borzalmas" kalandom  "Alanya-Tárgya" íme..

Köszöntöm újabb követőimet :    Tapka és  Tildaliget.

.

A mai harc.....

Ma arra lettünk figyelmesek, hogy cicánk valamivel nagyon el van foglalva.
Közelebbről megnézve észrevettük az okát. A "bestia" egy kis gyíkkal harcolt.

Nem volt ádáz küzdelem ,így mindketten élve megúszták a kalandot.