Itt is nagyon rég voltunk,apa kedvenc helye volt gyerekkorában...tulajdonkép, itt nőttek fel, itt volt a találka mindig az ürögi gyerekekkel.Tele emlékkel, és mesélt...én ahogy megláttam kezdésnek az emelkedőt, inkább visszafordultam volna, már elfelejtettem , milyen meredek a kezdés is...Nagyon látszott, hogy milyen nagy szárazzság uralkodik mindenütt, szomjaztak a fák, ahol máskor bő víz folyt a mederben, most vagy teljes száraz, vagy itt-ott kis pocsolya volt,
Ahogy a kimosott gyökereket megláttam, nekem misztikusá vált a környék. és az Avatár jutott eszembe, meg a túrázok, hogy mennyi ilyen szépséget láthatnak..Ezek a gyökerek, olyan szépek, tekerednek, össze-vissza.Itt sütöttek csirkét tollasan... bekenték sárral,és beletették a tűzbe... aztán igy lejött a tolla, bőre,.természetesen előtte kivették a belsőrészeit...Itt sütöttek csigát is....sok emlék előjött, jó volt hallgatni, bár már mesélte, de jó volt újra feleleviteni a sok történetett.Én meg lihegtem...és alig tudtam felmászni,azt hittem sosem érünk fel, a tisztáson alig vártam , hogy leüljek..Voltak csoportok már fent, jó hangos volt az erdő.Madarak is voltak, bár lehet hogy a hangzavar zavarta őket, mert elég csendesek voltak...Azért meglátszott a vihat itt is, sok fa ki volt dölve.Erőt gyűjtve, újra elindultunk, vigasztalt apa, hogy már most lefele fogunk menni, bár én inkább újra emelkedőnek néztem.
