Mikor is túl voltam a hímzésen nagy kő esett le a szívemről, mert volt egy rész ahol rontottam, nem is keveset, és bontani is kényszerültem, de úgy , hogy ne látszódjon meg...és főleg hogy lássam hol a hiba...már- már feladtam, mert csak nem akart összejönni...Van benne így is baki... de ez így marad...
A facén van egy csoport, ahol ilyen kézimunkákkal foglalkoznak...Ép befejezte egy hölgy és zöld keretet akart hozzá...Gondoltam, milyen jó lenne nekem is...közben az eredetit is megnéztem, ahol fekete a keret...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ az meg volt itthon...és ép belefért...
Nem mertem mosni...így egy szappanos vizes rongy darabbal, törölgettem körbe, de előtte, a jelöléseket sima hideg vizes fültisztítóval tüntetem el. Utána gőzölős vasalóval simítottam...
Mit is mondhatnék... Nagy- nagy boldogság ül a lelkemen , hogy ilyen szép lett...és hogy eltudtam készíteni...Már a falon is fent van....
Hirtelen három munkát is befejeztem, , nagy űr van...gondolom tudjátok, milyen üresség támad hirtelen ,amikor egy darab kész lesz...