"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2017. szeptember 29., péntek

Mágikus négyzet,őszi színben.

Sokszor előfordul, hogy egy adott mintát, ami nagyon tetszik, és kedvenc, többször is elkészítem, csak esetleg más színnel, más méretű fonalból.Most így voltam, kíváncsi is lettem, vaj', milyen lehet más színből....amúgy  meg ősz is van...
Nem most készült, jó hogy eszembe jutott....

a színes 10-es  fonalból, míg az  egyszínű, 20-as fonalból készült ,jól látható a  különbség.







Jó pihenést!!
köszönöm a látogatást!

2017. szeptember 28., csütörtök

Pár nap, és a szeptember is elmúlik..

Rohannak a napok...és már megint elment egy hónap...A héten alig volt a kezembe kézimunka, akármilyen is...Mindig mondtam nem tudok kézimunka nélkül lenni, de mire oda értem volna hogy valamicskét öltögessek, nem volt lelkierőm ,és a fáradság  az ágy fele terelgetett esténként.

Ritkán megyek el itthonról,de a héten ép kinyitotta a kocsi ajtaját Apa, hogy beüljek, de Alex úgy be előzött ,hogy csak úgy néztük ledöbbenve, hisz soha még nem csinált ilyet.A hívásra nem hogy kifele jött volna ,átugrott a hátsó ülésre és úgy nézett mint a kiskirály és úgy is ült ott..Nagy- nagy könyörgésre sikerült csak kicsalni,és ecseteltük neki, majd délután sétálunk és lemegyünk a parkba...A napi játékok eddig is meg voltak...
Már többször is voltunk itt a környező utcákba sétálni, de mindenhol van kutya, nem is egy...és csak a nagy acsarkodás  megy, meg a ráncigálás, mindennek lehet nevezni, csak nem sétának...
Megcsörren a nyakörv már nem lehet vele birni és már dugja a fejét ,hogy menjünk már...Rengeteg kép készült, hisz ilyenkor megint szépségesek a fák...Valószínű a sok sétának is betudható a fáradság, hisz munka utáni hosszú sétákhoz nem vagyok hozzászokva..
Hamarosan hozom a fotókat... de most az udvarba készült fotókkal jövök..minden nap mást mutatnak a levelek,  a nap ahogy megy le...mások a virágok... szeretem ezt az időszakot... persze hideg ,és sok eső ,és borongás nélkül.





























Köszönöm hogy benéztél!Szép napot!

2017. szeptember 22., péntek

Neszi, ami táska is lehetne....

Lehetne,a méretei alapján.Ez a neszi ötlet hirtelen jött,ami gyakorlatilag két nap alatt fejeződött be, ez részemről nagyon gyors, mert nem csak hogy időm kevés van, el is totojázok rajta... sokáig töröm a fejem hogy legyen a befejezés...Most tudtam hogy mit akarok,bár ezt a neszi mintát, már készítettem , mégis  volt min törni a fejem, mert igazi szuper munkát akartam készíteni,és tele zsebbel, amit az elődöknél nem varrtam .Ép elkészült,,,,,a fotók nem a legjobbak, hisz már késő délután volt tegnap, ráadásul egész nap esett az eső,és borult  is volt ...
Teljesen elégedett vagyok, mert nekem gyönyörűnek tűnt és úgy is sikerült ahogy elgondoltam...

Jött az unoka elköszöni....számára készült... bizonyára lesz mit beletenni...😢❤❤❤❤






















Még mielőtt a nagy esők jöttek...

2017. szeptember 18., hétfő

Neszik és a többi.

Hamarjában készült neszi,és amit a múltkor elrontottam azt  kicsit átalakítva, átvarrva sikerült formában hozni...Igaz ,,és lehet hogy nagyon igaz, ha valamit elrontunk, többszörös idő kell, hogy kijavítsuk...Nem is tudom , hányszor kellett újra bontanom, de ha valami sikerül, már  a múlté, a kínlódás... rossz emlék csak....
Ünnepelni és elköszöni voltunk...beteg volt az unokánk, nem is kicsit,igy elmaradt a névnapja,és sajnos pár múlva útra kél...Közben a menyem és az ikertestvére is egy évvel idősebb lettek,így együtt volt az ünneplés.

Nehéz szívvel mentünk...az utazásról szó sem esett....

Egyébként is keveset láttuk az unokát, hisz mindene a tanulás és a  szintetizátor,  volt,  de mindig volt egy REMÉNY, hogy nna ma talán kijönnek....most ez is elszállt...,








Már több helyen is láttam hogy készül a tulipán, de igazából nem hozott lázba, mig meg nem láttam cipzáron milyen jól mutat picibe...Ismerős mutatta hogy kell elkészíteni,..ilyen picibe,  nem is könnyű, és elsőre nem is az igazi...de majd még gyakorolom, mert sokkal könnyebb a cipzárt húzni ilyen dísszel.




Ezt a neszit próbáltam helyre hozni, ....három másikat lehetett volna készíteni, amíg ezzel bíbelődtem...




 a két ünnepelt... pár napig marad,utána törlöm...
unoka...

2017. szeptember 15., péntek

Egy újabb szépség..

Elkészült a kis terítőm...nagyon érdekes volt az utolsó kör, hirtelen ránézve, nagyon bonyolultnak tűnt, kicsit tartottam is tőle, de kár volt...
Itt a blogon olvastam, Margarett blogján hogy a mintát facén találta..talán sikerül a linket is betennem, ahol a minta is található...Így utólag az egész terítő könnyű volt...persze amikor készítettem, azért nem vágtam volna rá egyből...De köszönöm.... a mintát, és hogy említés is volt róla...

 vasalás előtt

 Mint írtam már 20-as fonalból készült és a mérete  is látható   22-23 centi közt van...Hajócskával készült... 10 gramm.






itt a kis virágok, ami még különlegessé teszi a terítőt...


/www.facebook.com/AlenaleaTatting/photos/a.928587457175329.1073741828.927565437277531/1631770580190343/?type=3&comment_id=1632234630143938&ref=notif&notif_t=like&notif_id=1500809440126243

2017. szeptember 14., csütörtök

Színek,fények...hej, diófa,diófa.

Pont ebben az időszakban kap Alex enni, és így részese lehetek mikor a nap levonulóban van, megvilágítja a fákat...HHHHHHHHát   nemmm  gyönyörűek?Minden alkalommal megcsodálom, hogy a természet milyen , kiszámíthatatlan, egyik nap szépséges, a másik nap félelmetes.








Napokba kérdezte Apa,láttam -e a diófát, és ne is számítsak egy szem dióra se....siralmas...és most már tuti, hogy amikor fagy volt tavasszal, a mi fánk kapott belőle rendesen...és ha véletlen volt ami esetleg megmaradt volna, azt meg elverte a jég... SZÓVAL, nekünk csak levél marad, mit eltakaríthatunk, dióra nem lesz gondunk...sajnos...Se nekünk, se a madaraknak nem lesz...












 Amikor már majdnem teljesen le ment a nap, rózsaszínbe öltözött az ég...