Alex 10 éves

 Szerencsére megéltük, kérdéses is volt, annyira féltem, hogy elveszítjük... Persze nem múlt el a veszély, de nem kelhetek minden reggel  úgy fel, hogy... jaj.... az élet megy tovább...Mi megtettünk mindent...

4., kutyánk Alex, sajnos egyik sem érte meg a 10 évet, mindegyik szülinapja előtt, egy hét, egy hónap... Nagyon nagyon sajnáltam és elsirattam, mert mind egy külön különlegesség volt.. Mind három kutyába, az összes jóság, szépség kedvesség, Alexbe  észre vehető, azért is egész más Alex... Egy éven keresztül, minden hónapba csináltam egy bejegyzést, milyen " gazságokat" követet el... mint minden kis kutya... Két év után már nem nyúlt semmihez, nem húzta ki a virágokat, nem rágta le a kerékpár pedálját, a a vödrök, virágtartók... mind veszélybe voltak. Nagyon sok örömöt kaptunk mindegyik kutyánktól, de Alex ebbe is kivétel.Első kutya aki a lakásba is befészkelt, nem csak a szívünkbe...Egyszer engedtük be, ... csoda hogy éjjel el volt, el van kint egyedül...

Most már azért látszik, hogy nagyon megviselte a műtét... nem szaladgál, ha megállunk az udvarba is, rögtön lefekszik, mintha fáradt lenne... homályos a szeme, begyulladva, már mindent kipróbáltunk semmi nem használ, az orra is megkopott, soha nem ásott.....ütött- kopott lett szegénykém... Eddig  is mindig mondták az orvosok, idős kutyát nem szeretnek műteni, nagy rizigó van... nna látszik... de életmentő volt a műtét...Nem is kivánok mást, legyen még velünk és örüljünk neki hogy van nekünk,  kölcsönös ez a szeretet..Akinek van kutyája az érti csak meg...Ő NEM CSAK EGY KUTYA... lÁTSZIK HOGY MENNYIRE SZERET BENNÜNKET, ÖRÜL NEKÜNK, REGGELENTE HOZZA A JÁTÉKÁT SZEMBE VELEM, RÁFEKSZIK A LÁBAMRA...Egyszerűen imádom... imádjuk... A család minden tagjának örül, a barátainkat is szereti... igazi szeretet gombóc még mindig...Sok helyen gyerek pótló is..

Szerencsére

 elkerült bennünket a nagy hó, sőt akármilyen kevés hó... legalábbis eddig.Egy ismerős mondta hogy 18 éve laknak Szombathelyen, ott ahol most vannak, de ez idő alatt még soha nem volt ilyen nagy hó... Szombathely, Sopron és környéke 30- 40 centi... hó Nem csoda hogy nem tudnak vele megbirkózni...

Kb 20 éve volt itt nálunk ilyen sok hó, csak szombat reggelre esett, , és február első pár napjára...Hivatalosak voltunk egy 50 éves szülinapra...Sajnos nem tudtunk elmenni... , neheztelés is lett belőle..

 Gyerekeink Keszthelyen voltak 3 napot, ebből tegnap délelőtt 9 óra  körül elindultak haza, mert esett az eső.. de Kaposvár, Böhönye visszafordították őket, mert lezárták az utakat... Már késő délután 5 óra körül haza is értek... Az úton , végig árokba autók...Lépésbe jöttek haza, de épségbe, egybe... Nem voltak megint felkészülve a hóra...Sokan ilyenkor tudnak vezetni.. Kellemetlen...

Viszont nálunk nagyon sok eső esett.. Mindenhol sár...

Szép hétvégét és vigyázni az utakon...

úgy ez az egy kis eü is...

 Sok mindenről nem is tudok irni, a kert nyugis még, tegnap kicsit össze gereblyéztük a kertet egy kis helyen, mondván zöld hulladék szállítás lesz, legalább legközelebb kevesebb levél és szemét lesz...,//erre nem zöldet vittek/// mire kész lettünk, meg jött a mi kedvenc Norbink, mert hogy egyre többször gondol egyet a telefonom, eldob mindent, így a képeket nem lehet letölteni... lassú mint a csiga... valószínű nem bírja a képeket, mert hogy bizony megint rajta van  közel 1400 fotó, nem tudom letölteni, mert azt sem tudja... A mi Norbinknak a szerverén vannak a képeink... Nehéz lenne elmesélni hogy miért, mert hogyan... ezt csak ő tudja... Sokat beteg, mert az párja óvodába dolgozik, így haza viszi a bacikat, úgy meg nem jön hozzánk...Előbb -utóbb úgy tűnik telefon csere kell hogy legyen... a ramm kevés...

Más..Ernőkém ma megint fogta lassan könyvnyi leletet, és a szemészeti klinikára ment...Nagy gabalyodás, mert a múltkor nem írták meg a háziorvosnak, hogy nem sima szemműtét lesz a lencsével, így nem hagyatta el a vérhígítót a háziorvos.Akkor derült ki, hogy amibe a  lencsét teszik bele, azt a műtő drnő a hátulját kiszakította a tasaknak,, így  nem lehet betenni a lencsét, de  erről elfejtették apát tájékoztatni. Berendelték, augusztusba, mert az első műtét nem sikerült... amikor műtét közben a doki szájából elhangzik a hűha... nem jó jel, de akkor nem tudta mi a baj...de mivel szedte tovább a vérhígítót, igy nem műtötték meg és elfelejtették mondani, hogy ez bizony komoly műtét és 3 napig ott kell lenni...mert hogy ott varrni is kell...

Megint ez mi? terelés, és aki csinálta már nem is dolgozik a kórházba mert sok baj volt vele... 

Azóta szemcseppek meg krém  meg hasonlók, nem akarom elsorolni, mi minden történt, vagyis nem  a terelés miatt... Most , egy biztos 30 éve nem volt árpája, most lett, és azon a szemén, amit műteni kell... hogy a krém segítette e hozzá, vagy nem nem tudni... ma azért kellett bemenni, hogy mi a helyzet az árpával, mert lehet hogy fel kell nyitni, hogy március 10 én bevonuljon megint... a műtétre...

Lenne egy más opció... miután a jó szeme, 0,5 a rossz meg 10- 11, a szemüveg kb mint a szódásüveg... Ehhez mást most nem is mondok...

HHHHát nem tudom mennyire érthető...amit ahogy írtam...

Maradjak az egészségügynél... ma kellett be vonulni barátnőmnek a nőgyógyászati klinikára  nagy műtétre...  Már azt sem értettem, ha ma megműtik, holnap egy nagy műtét után haza mehet.../fel se kelhettünk első nap// de hogy a nagy kapkodásba, nem küldték el altató orvoshoz.. igy a mai műtét elmaradt...majd márciusba műtik meg...

Szóval nem tudom mi jöhet még...

Alex.../még január/

 Remélem túl vagyunk....Nem kívánóm senkinek....Rémálom.... Kemény egy hónap van mögöttünk...régebbre kell visszamenni, talán másfél év, is, mikor megjelent egy pici mint a cukorborsó, akkora kis dudor, az oldalán,, ami szuri maradványának gondolta két orvos is, mikor mutattuk, hogy majd felszívódik.. de nem..... szépen , lassan egyre nagyobb lett, amit később zsírmirigyre tippeltek, vizsgálat nélkül, hogy azt bizony nem kell bántani több okból se, ... mert szépséghiba, Alex a 10 évével, már öreg kutyának számít, rizikós az altatás...és még nagy kutya is.../A külön vizsgálatok, meg több százezer forintot jelentett volna./mondták, ami abszolút felesleges/ Ennyibe is maradtunk.... ez a dudor meg csak nőtt, és egyre nagyobb lett, már elfért a tenyerembe, mindennap néztem, meg is beszéltük, az ünnep után elvisszük, nézzék meg, mert rohamosan nőtt.. de kemény volt nem fájt, nem rontott az életminőségén...karácsony másnapjáig... mikor máskor..amikor sehol nincs rendelés.Reggel azzal fogadott Ernő, hogy elkezdte nyalogatni., nedvezett, Rögtön másnap elvittük orvoshoz,mert ép még az nap rendelt, még jó hogy véletlen két orvos is van ismerős... de mondta csak leborotválja hogy könnyebben tudjuk rendbe tenni, mosogatni, és kitűzte a műtét időpontját január 7.ére....A két ünnep közt már ő sem lesz...Viszont ez a dudor nem igy gondolta... életre kelt...megértünk kötszereket venni... mert nincs... kettesével- hármasával rendelték a gyógyszertárakba......Mindennap egy rémálom lett, és már ki se engedtük, éjjel is vigyáztunk rá...nagyon sokszor átkötöztük, de már akkora lett, hogy  akár hogy kötöttük, elcsúszott a kötés...Elviekbe van ügyelet... de még sincs..pláne életmentő műtétre..Egy részeg orvost sikerült felhívni, beszélni se lehetett vele, ..Baranyába kezdtünk orvost keresni, egy ígérte hogy csak megnézi, nem ígér semmit.. .100 km rt mentünk, kint az utcán megnézte, és mondta hozzá se nyúl...mert ott maradhat az asztalon... de van egy ismerőse, felhívja... igy kerültünk még messzebb...de megműtötte...ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉés szándékosan hagytam ki...a részleteteket...és mivel nem vagyunk orvosok,ápolók, nem szoktunk ilyesmivel találkozni, nem is tudom, hogy lehet az ilyen látványt megélni...Az hogy lepedőt, fehér asztalterítőt vágtam szét, hogy bekötözzük, nem használt már semmi, percenként lehetett átkötni...

Mikor útközbe kiszálltam az autóból, csak annyit mondtam a fiuknak, élve hozzák haza...

nem zsírmirigy volt...EGY KÚSZÓ POLIP, ami általában rossz indulatú .Lehet hogy egy hónap, fél év, lehet hogy pár év... nem tudni mikor újul ki.... Kapott egy 68 centis!!!! gallért... és közbe meg jött a hó, az ónos eső, kemény fagyok,..., kint nem maradhatott.... elvégezni se tudta a dolgát, mert ép a kukija is le volt kötve... megannyi baj és probléma merült fel... Igy aztán a nap 24 órájába felváltva vigyáztunk rá,.. A szőnyeget letakartuk, öreg törölközőkkel, takarókkal...alatta haránt lepedő...Többnyire én voltam, vagyok az éjjeles nővér...... Túl vagyunk a varrat szedésen is... seb szépen gyógyul.... Gallér is lekerült... az elsőt egy mozdulattal eltörte kint a hóba...és csak pórázon mehetett ki, arra a fél órára

Most jól van... kezd olyan lenni mint régen... csak nem marad el egyedül  kint... annyira hozzánk szokott...Mindig nem maradhat  igy..Én december 26a óta csak itthon vagyok, meg az állatorvosnál...

január 30án aludt kint újra először,.  mi is éjjel  mindketten  aludtunk

Szerencse, hogy ép a gyerek ráért,  nem könnyű egy ilyen nagy kutyát, tehetetlen testet az autóba beemelni, kivenni...

Még egy nagy szerencse, amit el is mondott az orvos...jó karba tartott egészséges, kutyáról van szó...Sokáig volt a műtőbe...majdnem másfél órát.

Nem szeretnek, ilyen nagy "öreg" kutyát már műteni, nagyon nagy a rizigó...

gyerekem minden alkalommal elmondja, nem lehet egy ilyen szépséges, jóságos kutyát elaltatni...és anya mikor kiszállt, csak annyit tudott mondani, élve hozzátok haza... Tudom ezt irtam is... de minden alkalommal végig hallgatom ahogy  a fiam simogatás közbe mondja Alexnek...

kis fülesem...

ebéd.....

mikor haza hozták...

és előtte...

Minden esetre akik beteg emberekkel, állatokkal foglalkoznak ellátják... minden elismerés nekik...

febr. 16...

Sokáig hezitáltam, leirjam e, leirtam nagy vonalakba, de itt pihent... hogy ki tegyem e...Ha minden mást laírtam, ami történt vele... azt hiszem  ezt is  betehetem az Alex albumába...

Sajnos van más próblémánk is vele... de egyenlőre várni kell, még egy altatást nem biztos hogy kibirna... és párosul mellé más apróbb betegségek is, amit nem tudunk megoldani, több gyógyszert, kenceficét, kap... egyiktől sír, nyíilván csip... a másikat lenyalja abban a pillantba...

Megöregedett és el sem hiszem, hogy kb egy hét múlva 10 éves lesz...

Köszönöm aki elolvas...

Ezmegaz

 

ki mire tippel... kapkodásnak ez lett a vége...itt a kép is... nem sokat kell találgatni...Nos nagyon utálok boltba menni, nagyon- nagyon nehéz bármit venni nekem, megörültem, beér a kabát... és ez volt a lényeg,és már vettem is le... pláne hogy ez az egy volt...itthon derült ki, rövid az ujja, és olyan csúnyán fejezték be... Ha vissza viszem, és temetésre kell mennem, nincs kabát...van kabát, de nem ér be, a másik meg akkor kell ha legalább -20 fok van,, maradt... Erre pár nap múlva ugyan ez a bolt, csak máshol ezt a kabátot leárazta, pont a felére....Megértem megkötni, több helyen el is tévesztettem, feketét nem látom... ráadásul kétszer kicsúszott a tű mind leszaladt szem, csúszós a fonal is...Újra kellett kezdeni az egészet mert nem lehetet felszedni a szemeket... Mérgelődtem vele ép eleget... amúgy se könnyű 5 tűvel kötni... nna kész van, és remélem nem kell menni temetésre...Van más színű kabát, de nem temetésre való... illetve ha családbeli temetésre megy az ember...

Más... egy kedves blogbarát, írta, hogy milyen nagy munkába volt, nagy javítás, de inkább átalakítás volt a projekt... jaj de utálom... nekem már régóta össze volt készítve egy nagyon jó kis  melegítő nadrág...de kikopott a közepe, ha már Ő ilyen nagy munkába volt, nagy nehezen rávettem magam, hogy megvarrjam .mert mindig görgettem magam előtt Itthon csak melegítő nadrágokba vagyok...

Jó lenne ha máskor is írnátok ki mit csinál, amit ép nem szeret, mert hátha nekem is meg jön az ihlet...

összeállítva... az új hímzés

ezt a szépséget most kaptam... most tartottuk a névnapunkat a barátárainkkal, Alex miatt eddig elmaradt...JJa és véletlen egy ismerős félre olvasta a facén egy bejegyzésemet... erre becsöngetett egy szépséges tortával, ami nem csak szép hanem isteni finom is volt..A gyerek is vitt el belőle, csak annyit írt, többször is tarthatna apa szülinapot, és finom volt a torta...Többször kaptam tőle meglepiket... hhhát most is sikerült...

 készülnek, még ha lassan is...

vicsorító... de csak álmába...

Emlékezés...

 Nap nincs hogy ne jutna eszünkbe, ne várnánk... Harmadik éve hogy nincs velünk. Egy éves koráig, azt sem tudta hogy a keritésen át lehet mászni, fára se nagyon tudott mászni, mindig féltettük hogy leesik, viszont az üveg terasz tetején soha nem csúszott le...A folyosó ajtó, mindig úgy van csak behajtva, hogy tudjon kedvenc helyén a radiátoron feküdni, és ha akar lejöhet közénk... Hiányzik... de nagyon hallom még mindig hogy szól, oson, és várom hogy Alexet  átugorva az ölembe ugorjon... hogy kisér a sátrakba... Ezt csak az érti... aki benne van, milyen amikor egy kedvenc elmegy...A gyertya 6án neki égett... a szivünkbe mindig él...17,5 évet élt