Levendula utoljára...

Napokba még EGYSZER ebbe az évben , utoljára nyílt, fotóztam és leszedtem... Igazán nagyon jó és bő termő... de csak ez az egy ... remélem nem untatok vele senkit.... Ennyit  röviden a levendulámról...

 Egy kis tálra való lett...

 És majdnem elfelejtettem , kaptam egy másik nagyítót.... hogy jobban lássak......

még utoljára a marit virág is hozott egy pár új virágot...

Daruk, és emlékek....

Ma jutottunk el  a Pécsi temetőbe,és mint minden alkalommal, megnéztük a "Szemem fénye alapítvány" emlékművét... A képek ,  és a róla szóló történet,   mindig szívbemarkoló::::::::::

A daru az elmúlt időkben a gyermekhalál és a béke nemzetközi szimbólumává vált, ami egy 1943-ban született fiatal japán gyermek, Szadako Szaszaki nevéhez fűződik.
Szadako mindössze két éves volt, amikor az atombombát 1945. augusztus 6.-án Hirosimára dobták. Ahogy növekedett, erős, bátor és sportos lánnyá vált.
1955-ben 11 éves korában, amikor egy kerékpáros versenyre gyakorolt, hirtelen megszédült és összeesett a földön. Megállapították, hogy leukémiában szenved, ez volt az atombomba utóhatása.
Szadako legjobb barátja egy japán legendát osztott meg a leukémiás kislánnyal. A legenda szerint, ha valaki ezer darumadarat hajtogat, akkor kívánhat valamit, és a vágya teljesülni fog.
Szadako remélte hogy az istenek teljesítik kívánságát és meggyógyul, ezért elkezdte hajtogatni a madarakat. De a kórházban meghalt.


Barátai és iskolatársai meghajtogatták a hiányzó darvakat, melyeket Szadako sírjába helyezték.


Ma a hirosimai Béke-parkban emlékmű áll. A jelképes atombomba csúcsán Szadako Szaszaki bronzba öntött alakja emelkedik a magasba. Égre nyújtott kezében egy aranydaru.

Forrás: Szemem Fénye Alapítvány honlap

Mese a gombáról.........

Szerettem volna elmesélni egy mesét a gombáról, de nem jut eszembe az egész mese, és sajnos a könyvet sem találtam meg, pedig napokig kerestem... Az apropója pedig Mammkától ered ,aki egy édes tököcskét horgolt, és hozzá az "Iciri- piciri mesét" hozta...
Nem tudom,de nekem rögtön egy másik mese ugrott be , emlékekkel.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy gombát KELL hímeznem, mert a mesében  esik az eső, és a veréb a gomba alá áll, közben jön egy pillangó, és utána még többen kéretőznek be a gomba alá. A gomba csak nő.és nő. egyre többen  bújnak össze , és várják, hogy elálljon az eső... Kis helyen is el fér sok jó ember... állat...Ezt a mesét sokszor meséltem unokámnak, most mégsem jut eszembe...öregszem...
Nos a gomba kész... hogy mi lesz belőle nem tudom, 

A minta innen volt... már nem is tudom mikor mentettem el...

Editnek/Phan/ köszönhetően itt a mese címe és ahonnan el lehet olvasni Edit! köszönöm a gyors segítséget

  http://klasszikusmesek.blog.hu/2009/01/08/szutyejev_a_gomba_alatt