"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2014. szeptember 13., szombat

Mária..

Gondolkodom jó ideje, hogy is írjam... azt hiszem a képek beszélnek helyettem is...




 Apunak csak Mari volt...
Ritka, hogy szép időt fogunk ki, amikor temetőbe megyünk, és  ilyen szép felhőket lehet látni

 ott hátul az őseim... 1800 -as évekből...



2014. szeptember 11., csütörtök

"Tavaszi terítő" frivolitás- hajócsipke és a többi..

Nekifogtam az újabb körnek,  ami kicsit visszafogott, mert a "lóhere" forma nem úgy áll, mint ahogy én gondolom, hogy kéne állni...Katával való levelezésnél jöttem rá, milyen igaz dolgokról írt a mintákkal kapcsolatban... Igaz rengeteg minta van, sőt már választani sem tudunk, de menet közben kell rájönni, olyan pici a minta, hogy nem  lehet látni, ha nagyítunk már elmosódott a minta, kivehetetlen  a minta számozása... Nem érdemes nyomtatni, mert az összes festéket elviszi, és azt sem látni...Tovább bonyolítja, hogy a leírást nem is értem, még magyarul sem, jobban szeretem  a rajzos mintákat...Aztán amikor kézimunkázom más szemüveg kell, mint mikor  a monitort nézem, mert ügye ez is egy lehetőség... hogy a monitoról lesem le a mintát.
Nagyon szeretem"" Renulak "munkáit, és ahogy segít is... vastag számokkal beírja  sokszor a sorrendet is, és hogy ép milyen számú csomót kell készíteni...
Én  segítek magamon is...igaz más el nem igazodik rajta , de most megmutatom...

 Nos a "kisrajzaim"




Renulak munkája és számozása...

Eszembe jutott, hogy pár éve egyszer turkáltam jó kis vékony fonalat... Már jó néhány blogos ismerős is kapott belőle.. Én nem sok mindent készítettem ,de mostanában bogarat tettem a saját fülembe,  hogy elő kéne kotorászni  mert kíváncsi lettem  milyen belőle  csipkét készíteni...Próbálkozom.... majd kiderül... végül is jó vele dolgozni...



2014. szeptember 10., szerda

"Csak " Maci...

Hihetetlen, mennyire nem szereti,  ha fotózva van... Én meg imádom, mert ilyenkor szégyenlős, mímózás,, és csak ép nem mondja... hogy NE... fotózz...Tudta hogy ott guggolok mellette, és hiába beszéltem neki, azért sem nézett rám... Nekem nagyon tetszik a kép róla.



 Egymástól nem messze.... együtt soha, de egymás nélkül se...
 egy kis játék...


senki nem hinné, hogy milyen vadállat...