"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2019. szeptember 13., péntek

CSAK::: mert nekem tetszik...

Egyre kevesebb virágom éli túl az idei nyarat, de tudom nem csak az időjárás, én is besegítek néha...Nem akartam túl öntözni, ennek eredménye, hogy sokszor estére az "utolsókat" rúgta szegény virág, így életmentő vizet kapott...Nem lett sem permetezve, sem műtrágyázva, ami igen csak fontos lett volna...Visszaemlékezem, miért is lett igazából minden elhanyagolva...ráadásul, későn  lettek a magok is elvetve...Több mint hét hónap telt el, mire az utolsó lelet is a kezembe került... addig képtelen voltam előre készülni...Minta vétel...várás... és ez többször is megtörtént, az idő múlt...én meg magam alatt,semmi konkrétum, azon kívül, hogy újra kell minta... hiába a sok biztatás, bár nem vertem nagy dobra, volt aki tudta. töltögette a lelket belém....Vannak fájó pontok...és nem azért mert ép nem írtak a bejegyzéseimre...A farkas hímzésébe temetkeztem....lelkem ápolgattam... hogy talán...Nagy kő esett le... rólam, így aztán gyorsan az elmaradt dolgokat pótoltam...próbáltam utol érni magunkat...Ez az év úgy tűnik , nem a legszerencsésebb év lesz, jó lenne ha már befejeződne a rossz széria...
Saját magunknak írjuk, akkor ez is idetartozik...és az is igaz, a felületes ismeretség, előbb-utóbb megmutatja magát, főleg hosszabb idő után.Kaptam már jó nagy pofonokat...csalódásokat... de túllépek , felülkerekedek a sérelmeken is....és igaz az is, ha eltörik valami, össze lehet ragasztani, meg lehet csinálni, de az már nem ugyanaz..

Ami elmúlt.. elmúlt, majd jó lesz visszaolvasni később, ha netán elfelejteném...
Kedves barát nőm írta, hogy kiírom magamból...talán igaza lesz,és megkönnyebbül a lelkem.

Most pedig a kedvenc témám... a madarak , virágok, felhők  és egyebek...







 szépséges szivárvány volt, csak egyben nem tudtam lefényképezni...akkor még nem tudtam, hogy Szeged és térségében micsoda nagy pusztítást csinált a szél és eső...Milyen sok kár  és baleset volt... Mindig együtt érzek, akinek kára van, tudom min megy keresztül.









 napraforgó maradványai... és megint eszembe jutott.. MERT maradtak még olyan pár centis kis napraforgók, amiket levágtunk, hogy ki tegyük  az etetőhöz a madaraknak... és akkor láttam, mind tele volt poloskával...VAJON??????








 szépségem...



 ééés... öregebb lett a gazdájával együtt...Cica is szeptember első napjaiban született és 14 éve...


csak úgy...




goblen kép, ami rám vár, hogy kivarrjam

Köszönöm a figyelmet... ha van még aki elolvas...és szép hétvégét kívánok az idetévedőknek!!!

2019. szeptember 7., szombat

Együtt...

Az új táska mellé, terveztem, táska rendezőt is, mert ugyan imádom ezt a fazonú táskát, de megtalálni benne bármit, egyszerűen sokszor lehetetlen...Nem kevés cucc kerül a táskába,és akkor a "Pipere" csecsebecséket még nem is említettem...Úgy indul hogy három szemüvegtok... ez magában is nagy helyet foglal, plussz a" túlélő csomagom", irataim,ha orvoshoz kell menni a hozzávaló papírok...füzet, de lassan könyvé alakul...fényképező gép, ami nélkül nem lehet eindulni, telefon... pénz tartóm...és már a nagy táska is tele.jjaa és kis üveg víz....Akkor úgy gondoltam, hogy  már elengedhetetlen , hogy ne legyen valami táska rendező... és ha táska rendező, azért zárható legyen az is, meg rossz szokás... de szinte mindig nyitva   aa táska...Semmi nem úgy alakult ahogy elterveztem...bár kész lett,egy neszi mintát választottam, ami nagy kedvenc, sokáig elbíbelődtem a sok zsebbel, rekesszel...túl nagy lett, ha a táskába teszem kilóg belőle minden... ..Igazából nem lettem előrébb, igy legalább minden kiáll a táskából.sőt a táska is szétterül...Mondhatnám azt is adtam a sz... egy nagy pofont...de majd máshova jó lesz..Azért most látszik, hiába a sok zseb a táskára... valahogy kisebb a rakodó felület, alacsonyabban van tán a cipzár is... vagy fogalmam sincs...Vagy igazából igy ahogy van nem tetszik, bár apa szerint szuper lett és szép is...Persze nincs mese, ez lesz befogva...tetszik nem tetszik...

Megtörtént a beavatás is,.... igazából nem nyerte el a tetszésemet a táska, pont a leírtak miatt,most azon gondolkodom, hátha maradt a boltba ez az anyag, mert régen vettem...és akkor ha nehezen is, de átalakítanám...






 kicsit muris... nem de????  nem tudom milyen virág egyiket sem... kérdeztem már, nem jött válasz... szóval virág...


 ép csak megmaradt... most nyilik másodszor...a másik nagy kaktusz, ami az unokáé, csak 30 év múlva nyílott volna, féluton megadta magát sajnos, igy esélyem sincs hogy lássam a virágját...amint a kis csicsergőm mondta "megéled az mami"


 ez is csak sínylődik... a téli teletetés nem igazából tetszik egyik kaktusznak sem...

őrzi a házat...

2019. szeptember 4., szerda

Ez is augusztus...

Gyönyörű volt az égbolt. reggel...és nem is gondoltam, hogy délután leszakad az ég, nagy dörgéssel meg jön az eső, amit nem is jósoltak..SŐT...egész hétre írták, hogy nem lesz csapadék, így a hordókat is feltöltöttük, hogy legyen víz a virágoknak.Röpke fél óra leforgása alatt 20 milliméter jött le, de mintha dézsából öntötték volna...Szándékosan az itatóra fókuszáltam, hogy látni lehessen ahogy esik.Volt olyan virág,amit szószoros értelembe a földbe döngölt, hogy mára csak a cserép és a föld maradt meg, másol eltörte tőből az ép most kezdő nyíló virágomat.A környéken nem esett sehol...







Köszönöm a figyelmet...