A múltkori kirándulásunk alkalmával, írtam egy emlékműről is..ma véletlenül szembe jött velem ez az írás....azért nem úgy volt sok minden... persze a párom mondta, hogy az emlékműre írott szövegre Ő máskép emlékszik, az öregektől, de annyiba is maradt...
16 éves a Cica..nincs külön gyertya és hasonlók, meg semmi hangzavar, mert elég félős, magának való...Mindig ott van ahol mi, de tisztes távolságba.Nem szereti a zajt, soha nem lehetett felemelni a hangunkat, mert halálfélelme volt, van...Nem lehet felvenni, vagy hogy ölbe legyen...Simogatni, ha csak ő akarja és kaját szeretne... Evéskor viszont kötelező végig simogatni..,ha kell neki valami képes kisérgetni és nem lehet akkor lerázi, de ilyenkor elfekszik, és várja hogy elinduljunk az edénye felé...Dorombol, vagy turbékol...Már mindentől fél...Remélem még sokáig velünk marad,pár éve nagyon beteg volt, nem is hittük hogy felépül...és láss csodát...Szobatiszta, még soha nem történt baleset.Alexet viszont megregulázza, úgyhogy Ő a fönök.
ésssssss én ... 66 ...megint eltelt egy év....gyerekek és barátok körében telt el... sajnos az unoka nincs itthon.
Köszönöm a figyelmet...
Kezdetétől- a végéig....igy mondhatnám...Már a levelek is későn kezdtek előbújni, igy aztán igen csak naponta lestem, hogy mikor jelennek meg az első bimbó képződmények...nekem tetszik, ahogy ebből a zárt kis valamiből naponta más és más képet mutat...Idén 14 virágot hozott.Egymás után bújtak elő a levélnyakból a bimbók.
