"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2025. február 26., szerda

végre...végre... végre

 most sem nyilt még ki teljesen... de ez már megmarad...  Ez még nem az őszi ültetés, az még csak most kezd bújni... ez fent van a kapu mellett, itt jóval melegebb a hőmérséklet is, télen is, nyáron is..Nem mondom hogy hogy jó helye van, de védett is meg és mutatja is magát, nagy örömömre.





hóvirág... most már tudom , rosszul ültettük... na majd ősszel még lesz űltetve, egyenlőre örülünk, hogy ez is meg van...







2025. február 24., hétfő

Apróságok

Nekem ezek az apróságok örömöt okoznak... hogy miért igazából nem tudom... jó kihímezni, aztán hogy ép mi lesz belőle utána derül ki...Gyors siker élmény  is kell néha,Egy liba csoport tetszett meg,abból varrtam ki egyiket, igazából hungarocell szívre gondoltam, de nagyobb lett, mint a szív, igy más megoldás kellett..Viszont szeretem ezeket a szíveket..Mindegy, hogy kövér, vagy sovány, minden minta aranyos rajta...Annyira variáltam, hogy majdnem  eltakartam teljesen a liba fejét------ inkább a szalagból vágtam le, sajnos  nagyon feltettem a mintát... Természetesen   van benne egy pici levendula is... ÉÉÉÉÉÉs mivel szívet szerettem volna készíteni, egy másik régebbi mintát választottam, ép csak elég lett a maradék anyag, még ezt is sajnáltam eldobni...





hát oldala... maradék anyagok



zsinórt akartam itt mutatni... Kétoldalas ragasztót használtam, hogy munka közbe ne csússzon el a minta... persze ragasztó, gombostű...

2025. február 22., szombat

zárva tábla is...

 akár kint lehetne... vagy most kéne bezárni, nem esne olyan rosszul... csak elszomorít...Igaz én sem voltam mostanában topon, mert ahogy láttam milyen nagy a csend, sarkon fordultam... Idén lesz 15 éve hogy a blogot létre hoztuk... nagy segítséggel, mert ,a gép bekapcsolása   után kimerült a tudásunk...Órákig segített Jutka, mert mi már feladtuk volna...Nem a kézimunka miatt  lett a blogom igazából, azért hogy írjak, levelezzek...és főleg hogy válasz is legyen...Megváltoztak a szokások...de most erről inkább nem írnák.. Tegnap a telefon felajánlotta  a szülinapi gratulációt, még irni se kell, csak kattintani, és akkor figyeltem fel,hogy "" Bsz.."".Idáig jutottunk?? hogy Bsz?Persze másról is írhatnék.... meg sok mindenről, ami ép nyomja a lelkem, szerencsére nem családi , de mégis csak nyomja... Mennyire rossz irányba megy minden...Ennyi balga nép...  magamat is beleértve...

Tegnap a gyerek állt egy üres parkolóba, egyedül, várta a nejét, mikor 30 centire mellé állt egy öreg autó, kivágta a kocsi ajtaját neki a gyerek autójának úgy hogy belemozdult a kocsi..Letekerte az ablakot, és kérdezte, hogy muszáj volt 30 centire ide állni, üres parkolóba és idecsapni az ajtót? Még neki állt feljebb, hogy miért lett baja az autónak?... lett mert most lett lefestve...és ez csak egy véletlen példa, hogy hogy viszonyulnak az emberek egymáshoz...

Tegnap olvastam, hirdetik, a számfestést...Meg lehet nézni, milyen vékonyka csikok, jelzések mellett kell különböző színekkel festeni, de úgy hogy a vonalon belül legyél...Szerintem nagyon kell figyelni, van több funkciója is, de ezt most nem részletezném... Micsoda mocskos bejegyzések voltak... és akkor finoman írtam... és akkor a parkolóba két nagy csík közé nem tud beállni...

és akkor ami mindig kiveri a biztosítékot... hogy el kell venni a 70 évesek jogosítványát... mondja  20 -30 éves, aki mint az őrült úgy megy...

NNa és akkor az én kis aranyos madaraimról... nem kell látnom se, tudom hogy itt vannak... az őszapók... Olyan nagy ricsajjal jönnek, esznek és már mennek is... Napokban egy felült a fa tetejére, igy sikerült fotózni... Igazából  messze volt a telefonnak... de azért látszik...







Szép hétvégét aki még erre járna...