Mondja a közmondás...Én pont az ellentétét vettem észre.Ami elsőre sikerült, a szívre gondolok, a következő és a következő már nem lett olyan mint szerettem volna... Egy folyamatot is szerettem volna megmutatni hogy készült, de most meg kell magamat mosolyogni... Van egy közmondás.... is ,amit inkább most nem írnák le... De biztos vagyok hogy akinek szántam a fázis fotókat, nálam jobban megoldja...
Ráadásul mikor már majd készen lett, akkor jöttem rá, sokkal egyszerűbben meg lehetett volna csinálni...de én szét vágtam, hogy nehezebb legyen megvarrni, vagy nem tudom...Ha /pecsvörkösen/ akartam volna, megértem miért vágtam el... de így... Néha nem is értem magam... hogy érthetnék meg másokat...//////.Most itt ép anyósomra gondolok.... Ilyen idős korban sötétben mit mászkál a sötét lépcsőn... fel nem foghatom... amikor délután is lehetett volna ezt a lépcsőt megjárni... Most ülnek az ügyeleten gipszre várva.... Majd eztán minden barátnője okosabb lesz , osztják azt észt... és hallgathatjuk miért nem ezt , vagy azt.... mert az jobb és így tovább/////////////Nem mintha eddig könnyű lett volna vele..../////Ezek a dolgok nélkül is nagy nyomás nehezedik ránk.
Itt ügye milyen szépek?és kitaláljátok min lógnak a díszek???, Van olyan hogy "GÁZÓRA virág, van FArakás virág,/ Apa mondta/ és a becsületes neve folyondár virág.. De oly szép volt így kopaszon is, de mire fotóztam volna Apa megnyírbálta...
"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.
A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten." ( Aranyosfodorka)
biztos isten vagy.
A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten." ( Aranyosfodorka)
"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila
Kaszás Attila
2013. december 15., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szépek ezek a szívek így is, nem is látok hibát benne. Színátmenetes hímzőfonallal dolgoztál? A zöldesnek nagyon tetszik a színe.
VálaszTörlésNagyon jók ezek a szívek, még ha úgy gondolod, hogy nem tökéletesek, akkor is! :)
VálaszTörlésAzért ha lesz kedved, és alkotsz még hasonlót, nagyon örülnék néhány fázisfotónak. Az előző szívet is csak nézegetem, de képtelen vagyok kitalálni, hogy csináltad. (Ilyen egy varró antitálentum, azaz én.)
Jó ez a csupa gubanc bokor. Anyósodnak pedig jobbulást! Nem lesz könnyű ünneped.
VálaszTörlésGubanc bokor, virág jó elnevezés :) gubancos szívek is tetszenek csak szeretet legyen bennük!
VálaszTörlésNagyon szép mind!!! Ügyesen illeszted a színvilágot!
VálaszTörlésSzerintem helyes, hogy Anyósodról írsz, mert ha pontosan fogalmazol, miszerint nehéz Vele (szegény!!!), akkor sok megértő, hasonlón átmenő ember véleményét, támaszát kaphatod.
Még jövök, mert az előző bejegyzéseket nem láttam.
A kockás, horgolt terítő még mindig nagyon tetszik!
VálaszTörlésNagyon vidámak lettek a szívecskéid!!! Szépek!!
VálaszTörlésA növényről rögtön a keleti fafojtó nevű növény jutott az eszembe, amit a vácrátóti arborétumba láttam!!! A keleti fafojtó- ahogy nevéből is következik- körbenövi a fákat, de olyan sűrűn, hogy szinte "megfojtja" azt!! :) Nagyon különleges növény, érdemes megnézni!!!