"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2015. november 21., szombat

Ahogy én láttam.

Fodorka írt már a találkozásunkról, és olyan szépen írt, és dicsőített, hogy sokáig töprengtem, hogy én mit is írhatnék..
Megbeszéltük, hogy előtte való nap  késő délutánján jön... de nem jött, Apa kint állt a kapuba egy órát, hogy biztos idetaláljon... Hívott ,hogy vendége van, majd másnap jön...Én nem is bántam, hisz sötétbe mit is lehet látni...Jött a másnap, nagyon vártam a találkozást, mert elképzeltem, hogy kikászálódik az autóból nagy nehezen, hisz  lába műtve volt, ezét gondoltam mindezt...picike, ősz hajú, haja szálanként eligazitva... mint az úri dámáknak...öreg hölgy...
Erre a kapura támaszkodva, egy fiatal, magas,  filigrán nő, bekiabál  nekem , hogy hol az a mérges kutya, hadd lássa már...//Ráadásul, jó nagy hanggal voltunk, és végül a Maci csak azt látta, hogy egyedül vagyok, nincs itthon Apa, még idegesebb lett// Innen számolva olyan volt, mintha ezer éve nem találkoztunk volna...és legalább ennyi ideje ismernénk is egymást...A szorongásom is elmúlt...
Tényleg egymás szavába vágva csak meséltünk, nevetgéltünk, be nem állt a szánk.............annyira ,de annyira jó volt...Olyan hamar elszállt az idő...Jó éreztem magam...
Valóban ,mint minden vendégemnek próbálok egy kicsi meglepivel készülni...De Fodorka se jött üres kézzel...Még aznap a blogos barátnőmnek mutattam is, milyen ötletes ajándékot kaptam...
Itt is nagyon köszönöm...
Az egész napom fel volt dobva...és igen, egyet értek abban... hogy milyen jó is az internet....



14 megjegyzés:

  1. Ahogy Aranyosfodorkanak is irtam egy angyal vagy :-)

    VálaszTörlés
  2. Olyan jó olvasni az ilyen találkozásokról! Nekem eddig mióta blogom van egy találkozásom volt ami valóban meglepetés volt és nagy öröm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ügye?Nagyon jó dolog találkozni... tele meglepetésekkel...

      Törlés
  3. Miért túlzott volna? Ő bizonyára úgy érezte, ahogy leírta.
    Már csak azért sem túlozhatott, mert nálad ugyanazt a lelkesedést olvasom. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocs,.. nem jól fogalmaztam...és az angyalra gondoltam... amit nem Fodorka mondott arra írtam hogy túlzás...és már javítottam is...Kicsit belekeveredtem...
      Azóta is emlegettem, mert tényleg jó volt találkozni Fodorkával...

      Törlés
  4. Veled örülök! És tündéri ez a pöttömke :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm Ildikó... ügye milyen édes ez a dísz?

      Törlés
  5. Valóban nagyon jók ezek a találkozások, a nyáron nekem is volt részem benne. Hiába töltöttünk együtt majd 3 napot, mégis úgy tünt, egy pillanat volt az egész.

    VálaszTörlés
  6. Már Aranyosnál is írtam, hogy Neked "aranykezed" van. Úgy dukál, hogy itt is leírjam. A szép dolgok Vera amik nálad születnek a Te kezed munkája. :-)
    Kedves kis ajándékot kaptál. :-)

    VálaszTörlés
  7. "egy fiatal, magas, filigrán nő" .... :-) Köszi !
    Elmegyek majd hozzád újra, ha lelki bánataim lesznek, kell egy kis ilyesféle felturbózás. Bár végül is a "magas" az igaz....na de hogy fiatal, meg filigrán... hát lehet, kellene már neked is szemüveg :-) :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy! Hiába nomen est omen....
      Megsúgom van szemüvege, de ő mint mi mást lát mint te a tükörben. :-)

      Törlés
  8. De jó! Örülök, amikor ilyet olvasok :)
    Aranyos díszecskét kaptál :)

    VálaszTörlés