VERA:gondolataim /kézimunkáról és egyebekről/: Február utolsó napjai.

"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.
A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten." ( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/

„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/

Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2017. február 28., kedd

Február utolsó napjai.

Szikrázóan sütött a nap, szépen búcsúzik február..igaz, volt ahol nem a legszebb arcát mutatta az időjárás, Jó sokat voltunk kint... volt dolgunk is...Bentről vettem észre , hogy a szomszéd ,mogyoró fája pompázik...így a gépet is levittem a kert végébe......A régi asztalt bontottuk le, amely fénykorában jó kis zöld asztal volt, tele aszparátuszal,és fréziával...Jó kis puha föld volt...Közben a földben ronda nagy pajorokat találtunk...és nem igaz hogy ezek a dögök elpusztulnak a hidegbe... Ez a tél igazi, és hosszú volt, a kártevők állítólag elpusztulnak...én nem vettem észre.Persze fotóztam is ... nekem nagyon tetszett az égbolt...és persze a mogyoró...