4 5 hónap telt el, és még mindig várom, hogy ki akarjon menni, vagy be, enni kér vagy inni, és már nem tudom kint van vagy bent... mindenhova kísér, útközben leveri Alexet, Hiányzik a kicsi lénye...Valahányszor benéztem a szobába, felkapta fejét és egy mia-elhangzott, hogy "itt vagyok",várt a wcé ajtónál, a zuhanyzó előtt...szaladt előttem, mögöttem, feküdt mellettem, rajtam, ült mögöttem...A hintaágy csak az ővé volt, szeretett alatta ,felette feküdni, de úgy feküdt rá, hogy hintázni tudjon...Keresett sírva... soha nem volt kint az utcán, nem tudta hogy a kerítésen át lehet mászni...és sorolhatnám, fára mászott,hozott be madarat, egeret, patkányt... vakondot a lába közt húzta, de látni kellett nekünk... de olyan kis ügyetlenke volt Félt a vihartól, széltől, dörgéstől, szilveszteri pukkoktól.....17 és fél év. nem kis idő......Három kutyát tanított meg, ki az úr a háznál/Vahúr, Maci, Alex/...Ő volt mindenbe az első..
Decemberbe az orvos pár napot esetleg pár hetet adott.Az ápolásunknak köszönhetően február 6-áig bírta...
Az utolsó pár napban , mindenhol aludt, ahol az elmúlt hosszú évek során szeretett elnyújtózni.Február második, vagy harmadik napjában jött egy nagy hidegfront, tört zúzott a szél rendesen..én előtte való nap kifeküdtem rosszul voltam...Évek óta nem volt a napaliba ahol lefeküdtem...odajött felágaskodott, felugrani nem volt ereje, Apa tette fel hozzám,karomba feküdt, úgy aludtunk annyira dorombolt,... Tudtuk, készülődik... és köszön el ... Ez péntek volt... Szombaton már nem fogadta el a kaját se, már jó ideje csak a kezemből evett...Vasárnap már csak enni akart, de nem tudott, kóválygott utánunk, sokszor eldőlt mint egy zsák, lábra segítettük, és jött utánunk...és az ölembe akart feküdni, vagy apa mellett, vagy rajta...Mindegy csak mellettünk , nem tudott már felugrani...úgy vettük fel....vasárnap este meg kellett hozni a fájó döntést... Nagyon nehéz döntés...Hétfő állatorvos, mert szenved már...Hétfőn reggel, 6án februárban, még egyszer körbe járta a lakást... mindenhol feküdt kicsit... de nem találta meg már a helyét...Még egyszer utoljára felvettem az ölembe... és csak dorombolt...Kocsiba is az ölembe... Elkísértük az utolsó útjára... ott voltunk mellette, míg át ment a szivárvány hídon...
Eddig nem tudtam irni róla... próbáltam... eltelt újabb hónap az 5......bögve írok... nagyon hiányzik...
Mindig azt mondtam másoknak, hogy könnyebb legyen a hiányt elviselni, egy másik kutyus, vagy cica kell...Én ezt nem tudtam magamnak bevállalni...Még egy ilyen szófogadó, aranyos kicsi cica nincs a világon.. ha neki menni kellett, másik nem kell...
.jpg)
Élt 17 és fél évet...
Ennyi év után elhiszem hogy hiányzik, szép élete volt szerettétek különös kedves cica lehetett!
VálaszTörlésSorry.
VálaszTörlésMegsirattam...
VálaszTörlésTudom, hogy rettenetesen hiányzik nektek. Jó élete volt, meghálálta, 17 és fél évig boldogított benneteket.
Kicsit visszafelé haladok.
VálaszTörlésElőször is boldog blog születésnapot! A többiek már írták, csatlakozom hozzájuk, ne hagyd abba. Ha nem is mindig reagálok, de figyelemmel kísérem a munkáidat, a bejegyzéseidet, a csodálatos fotóidat.
Nekem csak gyerekkoromban volt cicám, amikor még kertes házban laktunk, majd később a gyerekeim kedvéért egy a panel lakásban, hát az nem volt nagyon komfortos, mind ezek ellenére tudom milyen fájdalmas egy kedvenc elvesztése. Talán egyszer mégis csak jön egy másik, éppen akkor, amikor nem is gondolsz rá.
Én is egyre kevésbé írok a blogomba, mentségemre szolgáljon, a felkapott FB-ra sem. Viszont nagyon szeretem nézni azok oldalát, akik régóta blogtársaim, talán még azt is mondhatom barátaim.
Megkönnyezve olvastam a soraidat , tudom, milyen szörnyű érzés . Az előző cicám csak 11 évig volt velünk, és majd beleszakad a szívem annyira hiányzott, mikor el kellett altatnunk, mert rákos volt . Azt mondtam, nem lesz soha többé másik állatunk, mert nem bírnám az elvesztését , és egy év után kaptuk az én gyönyörűségemet -- ennek már 16 éve , és rettegve gondolok rá, hogy egyszer tőle is ell kell búcsúznunk . Megértem a fájdalmad .
VálaszTörlésNagy nagy ölelés! Nekünk olvasóknak is hiányzik Cica! Szerettem róla olvasni a posztokat, híreket. Csodás élete volt Veletek, ennél többet nem is kívánhatott volna, boldog nyugodt élete volt.
VálaszTörlés